Az alapozás típusai és a pontalap szerepe az építésben

Az alapozás mélysége szerint – vagyis a terepszint és az alap talpszintje közötti magasságkülönbség alapján – megkülönböztetünk sekély alapozást, amely közvetlenül a teherbíró talajra támaszkodik, és mélyalapozást, amely a terheket közvetetten, a mélyebben fekvő szilárd teherbíró rétegeknek adja át.

Az alap azon részét, amely közvetlenül érintkezik a talajjal, az alap talpfelületének (érintkezési vagy kontaktfelületének) nevezzük.

Az alapozás típusai

Sekély alapozás – sekély alapozást akkor alkalmazunk, ha a megfelelő teherbírású talajréteg viszonylag kis mélységben helyezkedik el. Ilyen esetekben többféle alapszerkezeti megoldás is szóba jöhet:

Alaplemez – míg korábban az alaplemezt főként összetettebb, nagyobb teherbírású építményekhez használták, ma már gyakori megoldás családi házak esetén is. Alkalmazása akkor indokolt, ha az épület nagy terhelést közvetít a talajra, vagy ha a talaj teherbírása alacsony. Az alaplemez nagy felületével csökkenti az egységnyi felületre jutó terhelést. Energiatakarékos épületeknél kifejezetten előnyös, mert egyesíti a hőszigetelést, a vízszigetelést és a teherhordó alapot.

Az alaplemez kivitelezése – beleértve a vízszigetelést és a 20 cm vastag hőszigetelés beépítését – jellemzően 20 000 - 35 000 Ft/m2 költséggel jár. Egy 100 m2-es, új építésű, falazott vagy könnyűszerkezetes ház esetében ez az összeg az építkezés teljes költségének átlagosan 2-3%-át teszi ki.

Sávalap – olyan szerkezeteknél alkalmazzák, ahol a fő teherhordó elemek a falak. Leggyakrabban alacsonyabb szintszámú falazott épületeknél használják. Ezeknél az alapoknál a falak vonalmenti terhelése közvetlenül a talajra adódik át.

Pontalapok – olyan kisebb méretű, különálló alaptestek összessége, amelyeket meghatározott pontokon alakítanak ki. Tipikusan olyan pontszerű teherhordó szerkezeti elemek alá készülnek, mint például a pillérek vagy a lépcsők. A szalagalapokhoz képest jellemzően mélyebbre nyúlnak a talajba.

Alapgerendák (más néven kontragerendák) – olyan esetekben alkalmazzák, amikor a pillérek közötti távolság viszonylag kicsi, vagy a pillérek nagy terhelést közvetítenek a talaj felé. Ilyenkor a pillérek közös teherhordó gerendákra támaszkodnak, amelyeket kontragerendáknak nevezünk.

Ebbe a csoportba tartoznak az önálló, pontszerű alaptestek is (pontalapok), amelyekről a továbbiakban részletesebben is szó lesz.

Mélyalapozás – ezt az alapozási módot akkor alkalmazzák, ha csak nagy mélységben található megfelelő teherbírású talajréteg. A cél az, hogy a gyenge teherbírású talajrétegeken áthaladva elérjük azt a szilárd réteget, amely képes biztonságosan viselni az építmény terhét.

Cölöpalapok – a leggyakoribb mélyalapozási megoldások. Készülhetnek acélból, betonból vagy fából, álló vagy lebegő cölöp formájában.

Ezzel elérkeztünk jelen cikkünk központi témájához: 

Mit nevezünk pontalapnak?

A pontalap egy sekély alapozási megoldás, amelyet önálló pillérek (oszlopok) alapozására (alátámasztására) használnak. Akkor alkalmazhatók, ha a felső talajrétegek megfelelő teherbírással rendelkeznek és képesek felvenni az alap által közvetített terhelést. A pontalap formáját és méreteit a talajtípus és az átadott terhelés mértéke határozza meg.

Az ilyen alapokat jellemzően vasbetonból vagy sima betonból készítik, és gyakran kapcsolják őket alapgerendákhoz, amelyek vízszintes irányú merevítést biztosítanak az alapozási rendszer számára.

A sáv- vagy pontalapok általában centrálisan (középpontosan) terhelt szerkezeti elemek, amelyek általában négyzet keresztmetszetűek, de bizonyos esetekben téglalap alakúak is lehetnek.

Alapozáshoz keres megbízható kivitelezőt? Kérjen ajánlatot a környék minősített, alapozással foglalkozó szakembereitől – kötelezettség nélkül, díjmentesen!