Hogyan lehet négyszázéves téglaházból úszómedencés boutique hotel? | Coinhab

A Leber birtok az osztrák határtól néhány lépésre, a szlovén hegyek legészakibb lejtőin található. Egy ismert stájer borász szülőházáról van szó, ahol három generáció él, akik évtizedek óta együtt készítenek sikeres borkóstolókat. Két évvel ezelőtt a család a Coinhab irodához fordult, hogy újjáélesszék a XVII. századi épületet, amely késő reneszánsz kori emlékekkel rendelkező védett kulturális műemlék.

A létesítmény lassú, de folyamatos pusztulásban volt és statikus rehabilitáció nélkül elkerülhetetlenül lett volna a pusztulása. Mind a megrendelő, mind az építészek azonnal felismerték a gyönyörű falazott épület térbeli és építészeti adottságait, amelyeket a felújítás során kívántak kiemelni, vagy nem felülmúlni. Tekintettel arra, hogy az épület műemléki védelem alatt áll, a jó eredmény elérésének kulcsa a meghatározott kultúravédelmi feltételek megismerése és a Maribori Kulturális Örökségvédelmi Intézettel való együttműködés volt.

Az épület felújítása során hagyományos anyagokat használtak, amelyek közel állnak a XVII. század eleji eredeti anyagokhoz és színekhez.

A megrendelők az L betű morfológiai alakzatában lévő épületet egy 4 szobás boutique szállodává akarták átalakítani, amelyhez úszómedence, gyógyfürdő, étkező és konyha is tartozik. Nagyon gyorsan kiderült, hogy a régi ház meglévő méretei és térfogata nem elegendő egy ilyen összetett tervhez, ezért az építészek úgy döntöttek, hogy egy bővítéssel további teret biztosítanak, amelyben a közös helyiségeket helyezik el, míg magában az épületben a vendégszobák kerülnek kialakításra.

Az építészek tehát azzal a kihívással szembesültek, hogy egy olyan érzékeny és történelmileg gazdag épület mellé modern bővítést helyezzenek el, amely semmiképpen sem fenyegeti a műemléket. Erre a kényes dilemmára egyértelmű, de finom javaslattal válaszoltak. A kiegészítést a meglévő épület déli oldalán helyezték el, és föld színű szálcement panelekből készült homlokzattal borították. Így a kiegészítő rész könnyen összeolvadt a környezettel, a hatást pedig tovább erősítik a panorámaablakok, amelyek kiváló rálátást biztosítanak a környező szőlőültetvényekre, és ellenpontként működnek a ház kisebb, eredeti nyílászáróival szemben. Mivel egy egész szinttel lejjebb található, a kiterjesztés egyáltalán nem észrevehető sem elölről, sem a felhajtóról.

A bővítés a meglévő épület statikai stabilizálása szempontjából is ésszerű, mivel építése hozzájárult az épület leginkább sérült pincefalazat statikai helyreállításához, amelyre az új épület támaszkodik.

A XVII. században épült épület belső tereinek kialakításakor az építészek az eredeti anyagok és színárnyalatok használatát követték, megőrizve ezzel a kor szellemét és a történeti koncepció karakterét. A bővítmény belső terét viszont igen modern módon alakították ki, olyan anyagok használatával, mint amilyen a beton, az üveg és a fa. Földes és meleg színeket választottak, és különösen érdekes a fedett medencével ellátott szoba famennyezete, amely egy kis melegséget és meghittséget kölcsönöz a helyiségnek. A padló, a falak és a mennyezet nyugodt tónusait átgondoltan kiválasztott fekete bútorok fűszerezik, és a medencét is fekete mozaik borítja.

Az építészek szerint nagyon intenzív volt az együttműködés a megrendelőkkel, mert a tervezés során sietni kellett az európai források megszerzésére kiírt pályázat rövid határideje miatt, ami azt jelenti, hogy a projektdokumentáció legnagyobb részét, az elvi megoldástól kezdve a projekt megvalósításáig, 4 hónap volt és ez idő alatt mindent be kellett befejezni. A projekt megvalósulása a helyi szakemberek tudásának és tapasztalatának eredménye, mivel a kivitelezők a környékről származtak. A legtöbb kivitelezőt a befektető találta meg és bérelte fel, néhányat pedig az építészek javasoltak.

Képgaléria: