Háromdimenziós tér a történelmi belváros szélén | Minerva Műterem

Szöveg és válogatás: Maroje Mrduljaš

Az Adria keleti partján számos híres horvát város található, mint például Dubrovnik, Split és Zadar, amelyek az ókortól napjainkig tartó folytonossággal a városi kultúra fontos részét képezik, valamint népszerű turisztikai célpontokká váltak.

Šibenik valamivel kevésbé exponált, és a történelmi építészet kontextusában leginkább reneszánsz katedrálisáról ismert, amely a térfelfogás és a precíz kőépítés szintézise, ​​amelyet Juraj Dalmatinac tervezett. A hozzáértők ismerhetik a modernista ikont is: az 1960-as évek elején Ivan Vitić építész által tervezett JNA Otthont, amely ma a Városi Könyvtárnak ad otthont. A JNA Ház a modernista interpoláció paradigmatikus példája, így az üveges térfogat magabiztosan épül egy történelmi erődítmény alapjaira.

A Városi Könyvtár mellett található a történelmi értelemben nem kevésbé fontos Városi Színház. Ez a két épület határozza meg a Poljane teret, amely sok éven át területileg beépítetlen volt, noha a történelmi városközpont egyik fő bejárata. A tér szimbolikus jelentőségét hangsúlyozza a Városháza épülete, amely az utcafronthoz képest belyebb húzódik. Bár a teret a közelmúltban parkolónak használták, időnként nyilvános eseménynek adott otthont, ugyanis a különféle versenyektől kezdve a koncerteken át a politikai eseményekig számos rendezvény helyszíne volt.

A vezetőség 2011-ben pályázatot írt ki a tér kialakítására és a mélygarázs tervezésére, amelyet Ivana Tutek és Paula Šimetin és munkatársaik nyertek meg, a tervezőcsapathoz pedig a Numen/For Use tervezőcsapat is csatlakozott más munkatársakkal együtt. A szerzők elképzelése az volt, hogy a téren azonosítják a környező épületek jellegzetes geometriáit, kiemelik a meglévő mozgáspályákat, ugyanakkor fontosnak tartották a tér különféle rendezvények térbeli bázisaként és infrastrukturális támaszaként való érvényesülését is.

Az építészek a tervezési nehézségeket és kihívásokat előnyökké alakították, és a tér geometriai kompozícióját ezekre alapozták. A háromszintes mélygarázs elkerülhetetlenül jármű- és gyalogos megközelítést igényelt. A szerzők éppen ezeket a bejáratokat használták ki stratégiai pontként, amelyek fölé a földszinttől az első emeletig fokozatosan emelkedő lejtős felületeket helyeztek el, így létrehozva lelátókat.

Amellett, hogy pragmatikus szerepet töltenek be az infrastrukturális elemek lefedésében, és a tér szerves részét képezik, színpadként vagy nézőtérként, vagy egyszerűen csak tartószkodásra szolgálnak. Ily módon a tér síkja hullámossá, háromdimenzióssá, dinamikussá vált. A két ferde sík között a Numen csoport újraértelmezte a tér és a Könyvtár tetejének koncepcióját, és karcsú oszlopokon háromszög alakú előtetőket tervezett, amelyek fehér acél "felhőre" emlékeztetnek. A tér felületét fehér kővel burkolták, mégpedig két, egymástól kissé eltérő textúrájú térkővel. A burkolatváltások geometriája a könyvtár épületének bővítéséből adódnak. Az egész téren villany- és vízcsatlakozással ellátott független pontok hálózatát alakitották ki, amelyeket ideiglenes pavilonok felállítására használnak.

A könyvtár és a garázs között egy "völgyet" hagytak, hogy az erődítmények régészeti rétegei láthatóak maradjanak. Ebbe a "völgybe" ereszkednek le a nézőtér zuhatagjai és az illatos kert, amely egyben a garázs oldalsó gyalogos bejárata is. Egy acélhíd lebeg fölötte, amely összeköti a könyvtár bejáratát a közeli parkkal. Végül a tér szélén, egy igen forgalmas kereszteződés mellett egy kör alakú sekély szökőkutat helyeztek el.

Azzal a gondolattal zárhatjuk, hogy az építészek nem hódoltak be a környezetnek, hanem aktív párbeszédet folytattak vele. A Poljana tér a kortárs építészeti kultúrát egy érzékeny történelmi környezetbe illeszti, amely Šibenik meredek mediterrán utcáinak és tereinek hálózatán nyugszik. Bár ezek különböző tervezési logikák, a városi kétértelműség és a vitalitás mindkét helyzetben kulcsfontosságú.