Csatorna és szennyvíz bekötés

Házi szennyvízhálózat

Általánosságban a szennyvízhálózatról  

A szennyvízhálózat a szennyvíz összegyűjtésére és elvezetésére tervezett és telepített rendszer. Az egész rendszer legfontosabb része lényegében a csővezeték, amelyen keresztül a szennyvizet annak keletkezési helyétől elvezetik a közművezetékig, akár a közműrendszeren belüli létesítményről, akár önálló tisztítóberendezésról van szó. A szennyvízhálózatnak és magának a rendszernek a célja nyilvános és magánterület karbantartása, tisztán tartása, a fertőzések, betegségek és járványok keletkezésének megakadályozása, valamint a vizek szennyezésének megakadályozása.

Hogyan működik a szennyvízhálózat?

Az általános, vagyis hagyományos szennyvízgyűjtő rendszer a gravitáció elvén működik, ami azt jelenti, hogy a szennyvíz szabadesése miatt a gyűjtőhelyről automatikusan a gyűjtőaknába vagy gyűjtőállomásra áramlik, majd tovább a víztisztító berendezésig, amelyet gravitációs háztartási bekötésnek neveznek. Azonban ilyen alapvető vezetékrendszer feállítására nincs mindig lehetőség, mert különböző helyeken építészeti és természeti akadályokba ütközik. Ezeken a helyeken pumpákat kell felszerelni, amelyek a vizet az alacsonyabb szintről a magasabb szintre emelik, pumpálják. Ezt a rendszert nyomás alatti szennyvízhálózatnak nevezzük. 

Szennyvízhálózat a történelem folyamán

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a szennyvízhálózat valóban az egyik legrégebbi infrastruktúra. A régi Görögországban találták fel, és még mindig kiválóan működik ugyanazon az elven, mint néhány évezreddel ezelőtt. A szennyvízhálózat szakemberei azonban a régi rómaiak voltak, akik tökéletesítették a görögök találmányát. A középkorban azonban csend állt be, egészen a reneszánsz korig semmilyen előrelépés nem történt. A szennyvízhálózat nem volt szabályozva a középkorban, ezért a városok nagyon piszkosak, szennyezettek voltak és tele voltak betegségekkel. Az emberek csak a reneszánsz korban értették meg a tiszta környezetben való élet fontosságát, és tökéletesítették a szennyvízhálózat kiépítésének technikáját. A mai szennyvízhálózat az ipari forradalom alatt alakult ki a lakosság számának exponenciális növekedése miatt és az ugyanekkora szemét és szennyvíz termelődése miatt, különösen a városi környezetben.

A szennyvízhálózat kiépítése

Szennyvízhálózat – optimális vezetékek

Az épületen belül a szennyvízhálózat leegyszerűsíthető a függőleges vezetékek számának csökkentésével. A legmegfelelőbb helyzet, amikor a vizesgócok, vagyis a fürdőszobák és mellékhelyiségek egymás fölött vannak, akárcsak a konyhák is, ha több van belőlük. Ezen kívül nagyon fontos, hogy a gyűjtőcsatornák és csatlakozások, amelyek a függőleges vezetékhez visznek, minél rövidebbek legyenek. Minél rövidebbek a csatornák, annál kisebb annak valószínűsége, hogy dugulás keletkezik.Végezetül, de nem utolsósorban kötelező a membránok, vagyis szűrők felszerelése a kellemetlen szagok ellen. 

Csatornacsövek

Nagyon lényeges, hogy hogyan történik a szennyvízbekötés. A kapcsolat leggyakrabban Ø200 mm átmérőjű csövekkel történik, a cső legkisebb megengedett átmérője pedig Ø150 mm. A vízszintes csatlakozások esése mindig legalább 2% kell, hogy legyen. Alapjában véve a csatlakozás a csatornacső felső részén történik, de mind gyakrabban használnak szögletes vagy bordázott szerelvényeket, amelyekkel a csatlakozás már a csatorna tengelyének magasságában is megvalósítható. A csövek 45°-os szögben vannak összekötve, így a víz a lehető leggyorsabban elfolyik, és nem áll meg. Ha a házvonal iránya megváltozik, ellenőrző aknákat kell felszerelni.

Közműves szennyvízhálózat

Csak akkor csatlakozhat a közműves szennyvízhálózatra, ha az illetékes szervtől előzetesen jóváhagyást kért és kapott a csatlakozáshoz. 

Emésztőgödör

Az emésztőgödör alternatív megoldást jelent a közműves szennyvízhálózatra való csatlakozáshoz, és ott használják, ahol a közműves szennyvízhálózat (még) nincs szabályozva, ezért az arra való csatlakozás nem lehetséges. Ez egy falazott föld alatti gödör. Az emésztőgödör tulajdonképpen egy házi tisztítóberendezés, amely a szennyvizet anaerob eljárással, oxigén nélkül kezeli.   Néhány évente, az emésztőgödör térfogatától függően, ki kell üríteni és megtiztítani, a tartalmát pedig elszállítják a szennyvíztisztító telepre. Az emésztőgödrök gyakran nagyon kellemetlen szagokat bocsátanak ki, kifejezetten azokon a napokon, amikor a légnyomás alacsony, mert különféle szerves hulladék rothad bennük. Ezért ajánlatos, hogy kivitelezésükkel kapcsolatban a fő hangsúly a tömítésen, illetve az át nem eresztő képességen legyen, de mégis biztosítva legyen a szabad és egyszerű hozzáferés.