Hogyan érhető el az ablakok jó hőáteresztő képessége?

1. Mi a hőátadás?

A hővezető képességből adódó hőveszteség minőségi, energiatakarékos nyílászárók szakszerű beépítésével csökkenthető, míg a minőségi és tervszerű szellőztetés csökkenti a szellőzés következtében jelentkező veszteségeket is. A hőátbocsátási tényezőt U betűvel jelöljük, és a W/m2K képlettel fejezzük ki. A hőátbocsátási tényező meghatározza, hogy egységnyi területen egységnyi idő alatt mekkora hőenergia megy át a melegebb helyről a hidegebb irányába, azaz egy négyzetméternyi felületen egy másodperc alatt egy fokos (1K vagy 1°C) hőmérséklet különbségnél mennyi energia távozik. A hőátbocsátási tényező számításánál mindig a lehető legalacsonyabb értékre törekszenek, mert minél alacsonyabb az U, annál nagyobb az épület energiamegtakarítása.

A régebbi épületszerkezeteknél a hőátbocsátási tényező (U) értéke 3,0-3,5 W/m2K között van, tekintettel a gyengébb üvegminőségre, az üvegrétegek számára, a bevonatokra és az ablakkeret anyagának minőségére. Az új építésű ingatlanoknál ez az érték körülbelül 1,3 W/m2K vagy alacsonyabb, míg az alacsony energiahatékonyságú házaknál ez nem lépi át a 0,8 W/m2K értéket. 

2. Mi befolyásolja a hőátadást?

– Anyag (az ablakkereten át történő hőátadás – Uf)

Az ablakkeret hővezető képességére nagy hatással van az anyag típusa és fajtája (fa, PVC, alumínium), valamint az ablakkeret szélessége, illetve vastagsága.

– Üvegezés (hőátadás az üvegen – Ug) 

Az Ug értéke a felhasznált üvegek számától, az üvegek közötti teret kitöltő gáz típusától (argon, kripton), valamint az emissziós bevonattal ellátott üvegek számától függ.

– Lineáris hőátbocsátási tényező (Yg)

2.1. Az anyagok hőátbocsátási tényezője

Amikor az ablakokkal kapcsolatos hőátadásról van szó, nem szabad megfeledkezni a megfelelő anyagválasztásról sem. Az ablakkeretek hőátbocsátási tényezője az anyagválasztástól függ – minél alacsonyabb a hőátbocsátási tényező, az anyag annál jobb szigetelő.

A fából készült ablakok a legjobb hőszigetelők mind közül, mert legalacsonyabb a hőátbocsátási tényezőjük 1,5-1,8 W/m2K. Ezeket a PVC ablakkeretek követik, a 2,0-2,5 W/m2K hőátbocsátási tényezővel, míg az utolsó helyen az alumínium ablakkeretek állnak, amelyek hőátbocsátási tényezője 3,0-6,0 W/m2K.

2.2. Az üvegszerkezet hőátbocsátási tényezője

Az üvegszerkezet hőátbocsátási tényezőjére hatással van az üvegrétegek mennyisége, az üvegek közötti réteg vastagsága, valamint a további bevonatok és töltőanyagok alkalmazása az üvegrétegek között. Az üveglapok vastagsága teljesen elhanyagolható. Az új építésű épületeknél általában kétrétegű vagy háromrétegű üveget használnak további emissziós bevonatokkal. 

Az üvegrétegek közötti rész nemesgázzal, általában argonnal vagy kriptonnal (Ar, Kr) van kitöltve. A további kitöltés és az alacsony emissziós tényezővel rendelkező bevonatok hozzájárulnak az üveg jobb és alacsonyabb hőátbocsátási tényezőjéhez. A hőáteresztés szempontjából a háromrétegű üveg beépítése jobb, de ezek az ablakok sokkal drágábbak és nehezebbek, ami a szerelvények gyengüléséhez és meglazulásához vezethet.

2.3. A hőátbocsátási tényező a lineáris hőátbocsátási tényező és távtartók alapján

A lineáris hőátbocsátási tényező függ a távtartók típusától (alumínium, élek), valamint az üveg és a szárny közötti hézagok tömítettségétől. A távtartó lehetővé teszi két szomszédos üvegtábla éleinek összekapcsolását, emellett meghatározza a két üvegtábla közötti rész szélességét.

A hőátbocsátási tényezőre éppen ezért ennek a résznek/térnek van a legnagyobb hatása. Fontos, hogy a távtartót úgy gyártsák és építsék be, hogy megakadályozza a nemesgáz szivárgását a köztes térből, és hogy meggátolja a nedvesség kívülről történő bejutását. A távtartók különféle anyagokból készülhetnek: alumíniumból, mesterséges gumiból, szigetelőanyagból vagy rozsdamentes acélból.