Tégla mennyezetek: hogyan készülnek a kerámia borítású födémek?

1. Tégla mennyezet egykor régen

1.1. A tégla mennyezet nem új találmány

Az ókori rómaiak nagy építők voltak, akiknek köszönve az épületszerkezetek problémáira sok megoldást ismerünk. Valószínűleg az egyik legjelentősebb ezek között a boltív készítése, amely az ókori Hellászban – habár a rómaiak nagyon sok találmányt átvettek tőlük –, ismeretlen volt. Az úgynevezett áthidalók, amelyeket biztonsági támaszként helyeznek el minden nyílászáró (ablakok, ajtók) felett, ezért mindig kőből vagy fából készültek, ami lehetővé tette a kisebb fesztávok leküzdését. Azonban az íves konstrukciót a rómaiak találták fel, amely attól kezdve sokkal nagyobb fesztávolságot tett lehetővé, és megkönnyítette nagyon sok olyan létesítmény felépítését, amelyeket ma szakmai tudásuk monumentális műemlékeinek tekintenek. A boltív feltalálása mást is lehetővé tett, nevezetesen, hogy a téglát, amelyet régebben csak falépítésre használtak elkezdték födémkészítésre is használni.

A kőtömbök mellett a tégla az íves szerkezetek ideális építőeleme lett, amely a kőtől eltérően olcsó és könnyen előállítható.

1.2. Caracalla termái

A Római Birodalom történelmi épületei közül egyik leghíresebb, megőrzött tégla mennyezet a Caracalla termában maradt fenn. Az óvárosban található termálfürdőkről van szó, amelyek teljes egészében téglából épültek, vagyis íves tégla mennyezetük is volt. Rómában ma is láthatók ezen csodálatos és hatalmas fürdők maradványai. Még a korszak nagyobb és fontosabb épületei sem rendelkeztek ilyen mennyezettel, mint például a Colosseum, amelynek pincéi kizárólag téglából épültek.

2. Korszerű kerámia borítású födémek

A téglával van egy nagy gond, ami akkor tűnik fel leginkább, amikor födémeknél használják. Mivel meghatározott formájú, méretű és súlyú egységekről van szó, azok abszolút alkalmasak a függőleges szerkezetekhez, viszont a vízszintesekhez, például födémekhez, nem. A fa gerendákkal ellentétben a tégla meglehetősen rövid, és nem lehet kötőanyag nélkül összeilleszteni. A téglamennyezetre tehát technikailag az egyetlen megoldás az íves szerkezet. A technológia fejlődésével azonban ez részben megváltozott. A téglát vasbetonnal kombinálják, amely a legmegfelelőbb anyag vízszintes szerkezetekhez. Így jöttek létre a kerámia borítású födémrendszerek, a tégla és a vasbeton hibridje, amely mindkét anyag pozitív tulajdonságait egyesíti.

Az építési technológia gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben. Ma az íves szerkezetek és a téglafödémek műszaki szempontból munkaigényes, de mindenekelőtt időigényes konstrukciót jelentenek, összehasonlítva sok újabb technikával, mint például a kerámia borítású födémrendszerek.

3. Kerámia borítású födémrendszerek: műszaki jellemzők

3.1. Hibrid kerámia borítású födémrendszer

Elmondható, hogy a kerámia borítású födémrendszerek ötvözik a tégla és a vasbeton legjobb tulajdonságait. A hibrid rendszer ezért több pozitív tulajdonságot kínál, mint a két anyag külön-külön. A kerámia borítású födémrendszerek részben előregyártottak. Ez azt jelenti, hogy a szerkezet egy része félkész termék, pontosabban gyári késztermék, amelyet az építés során végső formában felhasználnak, ezzel szemben a szerkezet másik részét a helyszínen kell kivitelezni. Természetesen a tégla (béléstest) is gyári termék, amelyek közé a betont utólag öntik.

3.2. A kerámia borítású födémrendszerek előnyei

A kerámia borítású födémrendszereknek számos előnye van. A legfontosabbak:

• A kerámia borítású födémrendszerek jól vakolhatóak.
• Lehetővé teszik az elektromos hálózatok egyszerű telepítését.
• Nincs szükség zsaluzásra, sem más anyagra a beton kiöntéséhez.
• A kerámia anyaga miatt jobb a födém hőszigetelése.
• A tégla miatt a födémszerkezet önsúlya kisebb, mint a vasbeton födém önsúlya. Ez kifejezetten előnyös régebbi épületek felújításakor, amelyeket statikailag befolyásolhat a szintek közötti födém vastagságának és ezáltal súlyának a változása.
• A kerámia borítású födémrendszerek lehetővé teszik a kötések részleteinek jobb kivitelezését a vízszintes elemekkel, és ezáltal kevesebb hőhíd jön létre.
• Átlagosan 40%-kal kevesebb betont használnak, mint a vasbeton födémeknél. Az ilyen szerkezet ökológiai szempontból kedvezőbb, mivel több tégla és kevesebb beton van benne. 
• A kerámia borítású födémrendszerek sokkal jobban szabályozzák a helyiség nedvességtartalmát. 

3.3. A kerámia borítású födémrendszerek hátrányai

Más épületszerkezetekhez viszonyítva, a kerámia borítású födémrendszereknek is vannak hátrányai. Ezek összességében véve azonban minimálisak más építési rendszerekhez viszonyítva. A kerámia borítású födémrendszereknek valóban van néhány hátránya, amelyek közül a legfontosabb a vasbeton födémhez mérten a valamivel magasabb ár. Ezenkívül a mennyezeti szerelvény teljes vastagsága általában nagyobb, mint sok vasbeton födém vastagsága. Ez új építésű ingatlan esetében nem probléma, ahol a helyiségek magasságát ehhez igazítják, viszont akadályt jelenthet a régebbi, alacsony belmagasságú épületeknél, ahol minden további centiméter rontja az életminőséget.

4. Hogyan szerelik fel a kerámia borítású födémrendszereket?

4.1. A kerámia borítású födémrendszerek hordozói

Más födémekhez hasonlóan először azt a függőleges szerkezetet kell felszerelni, amelyre a mennyezetet felhelyezik és rögzítik. Amikor felállítják a teherhordó falat, annak tetejét friss habarccsal kiegyenlítik, és rácsos tartószerkezetű födémgerendát helyeznek rá. A támasztékok közötti tengelyirányú távolságot a felhasználandó béléstest méretei szerint kell méretezni. A rácsos tartószerkezetű födémgerendát néhány méterenként tartógerendákkal és oszlopokkal kell alátámasztani. A tartók között az ideális tengelyirányú távolság 60 centiméter. Ez jelentősen felgyorsítja a kivitelezést, ugyanakkor nem veszélyezteti, illetve nem csökkenti a teljes teherbírást. A támasztékoknak legalább 12 centiméterre a falon kell feküdniük, habár a szerkezet biztonsága minden további centiméterrel növekszik.

4.2. Építés kerámia falazóblokkokkal

A támasztékok elhelyezése és előkészítése után megkezdődik a blokkok beépítése. Közvetlenül a telepítés, tulajdonképpen a födémszerkezet felépítése előtt a blokkokat nedvesítik. A béléstest megfelelő elrendezése és megerősítése után a függőleges fal többi részére is kerül merevítés, egyes változatoknál pedig javasolják, hogy a téglák fölé erősítőhálót tegyenek. Ezután az előkészített szerkezetre betont öntenek, amelyet megszakítás, pontosabban bővítés nélkül helyeznek el.

3 méternél nagyobb fesztávhoz keresztirányú merevítő bordákat kell beépíteni. Ezek bizonyos pontokon az egész szerkezetet ellenállóvá teszik a terhelésekkel szemben. 

4.3. A kerámia borítású födémrendszerek földrengésbiztos csatlakozásokat igényelnek

Az ilyen szerkezetek kialakítása során a falazott födém körül betonból földrengésgátló vízszintes csatlakozásokat kell kialakítani. Ezt a lépést érdemes korábban átgondolni – ha a téglablokkok lerakása befejeződött, a béléstest és a fal többi része közé vasalást kell tenni – és akkor kiderül a valódi rendeltetésük. A vízszintes csatlakozás a külső falak felett és a téglalappal egy síkban kerül elhelyezésre. A mennyezeti tartó maximális fesztávja 6-7 m, így felhasználása elsősorban lakóépületeknél javasolt, míg közcélú, sport- és ipari létesítmények építésére, ahol nagyobb fesztávra van szükség, kevésbé alkalmas.