Ismerkedjen meg Mezőberény építészeti értékeivel és azok történelmi fejezeteivel

A Városháza épülete

Mezőberény egyik, építészeti szempontjából is fontos látnivalója a Városháza, amely a Kossuth tér 1. sz. alatt található, és a fő utak találkozásában elhelyezkedve meghatározó eleme a városképnek. A Mezőberényi Polgármesteri Hivatal épületének konstruálása az 1901-es évre vezethető vissza, színtere pedig a történeti festészet jeles alakjához, Orlai Petrics Soma festőművészhez köthető, hiszen szülőháza egykor ezen a helyen terült el.

Külalakját tekintve a Városháza neoklasszicista stílusban épült, a harmonikus homlokzatot díszes balusztrádos mellvéd zárja le. Az épület tervét Bach Nándor községi mérnöknek, a kivitelezést pedig Dékány Andrásnak és társának, Gombos Imre vállalkozóknak köszönhetjük, akik 1899 és 1901 között életre keltették a megálmodott tervet. Bár valójában több megálmodott tervrajz is készült, például egy kéttornyos változat úgyszintén, de a látványosabb projektet, részben pénzügyi okok miatt, végül elvetették, hiszen az bőven meghaladta a tervezett költségvetést. Az utókor számára azonban megmaradtak a szépen kidolgozott homlokzati rajzok, amelyek alátámasztják, hogy milyen grandiózus elképzelései lehettek a korabeli városatyáknak.

A tervrajzokat és az építési dokumentációkat az önkormányzat műszaki osztályán őrzik.

A Wenckheim-Fejérváry kastély 

Mezőberényben járva nem sétálhatunk el a Wenckheim-Fejérváry kastély mellett sem, amely több évszázados fennállása során, megannyi élettörténetet foglalt magába. Bárók, bárónők, festőművészek, valamint hazánk egyik legnagyobb költőjének a feleségéről, Szendrey Júlia nevéről sem szabad megfeledkeznünk.

Gróf Siskovics Józsefné – születési nevén Harruckern Borbála – eladósodás következtében adta el a mezőberényi uradalmat a Wenckheim családnak. Ezt követően özvegy báró Wenckheim Xavér Ferencné – születési nevén Rosenfeld Karolina – családjával Mezőberénybe költözött és nagy építkezésbe fogott, aminek eredményeképp Copf-empire stílusban kastély építtetett. A kastély a megmaradt dokumentációk alapján 1806-ban készült el, építője pedig id. Czigler Antal Gyulai építész volt, akinek nevéhez több megyei épület is fűződik.

A földesúri nyári rezidenciának épült kastély 14 szobával, két kamrával és egy nagy konyhával rendelkezett. A nélkülözhetetlen istállókon túl, az udvar keleti részéhez egy szép kert csatlakozott, amelynek felső teraszán egy üvegház, illetve virágágyas, az alsón pedig főleg a konyhakert, azon belül is egy kis remetelak, egy teknősbékató, egy cserjés és két kút vízzel állt az ott élők rendelkezésére. Közvetlenül a kerthez telepített kis fűzfaerdő kapcsolódott.

A kastély a következő életszakaszában, pontosabban az 1830-as években leánynevelő intézetként működött, amelynek alapítója Tolnai gróf Festetics Vincéné és Wenckheim Franciska bárónő, az iskola élén pedig Major Zakariásné Thomaházy Erzsébet (Benka Ádám gimnáziumigazgató felesége) és lánya, Kuczián Györgyné Major Zsófia állt.

Az erkölcsös és vallási alapú nevelésen kívül, nagy szerepet kaptak a mindennapi élet gyakorlati kívánalmai, mint például a szövés, varrás, fonás és egyéb kézimunkák. Egy ismert személy is növendéke volt a jó hírű mezőberényi leánynevelő intézetnek, aki nem más, mint Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége. Szendrey Júlia 10 évesen, 1838-tól került az intézetbe, ahová édesapja, a makacs leányának megzabolázása reményében iratta be, hiszen Júlia egy igazi dacos teremtés volt, amit mellesleg apjától örökölhetett. A magyar nemzet egyik legkiemelkedőbb költőjének felesége 2 évet töltött az intézetben.

1896-ban Fejérváry Celesztina vásárolta meg Vécsey Józsefnétől a kastélyt, és ezt követően haláláig, 1937-ig lakott benne. A kastélyhoz 20 holdas park is tartozott, ahol üvegház, víztorony, gólyaház és egy artézi kút, a gólyaház mellett pedig egy tó tündökölt, amely fehér és rózsaszín lótuszvirágok, aranyhalak, a partja mentén pedig pávák otthonául szolgált. Ma a park egy része városi ligetként maradt fenn.

Celesztina halála után egyik örököse, gr. Cebrián Istvánné br. Vécsey Magdolna élt a kastélyban 1944-ig, amikor is Sátoraljaújhelyre kényszerült menekülni az orosz megszállás elől. Az orosz hadsereg bevonulása után a kastély rövid ideig kaszárnyaként működött, majd az iskolák 1948-as államosítását követően, iskolát alakítottak ki benne, a 80-as évektől pedig egy gyermekkönyvtárat. A 2000-es évek elejétől a település muzeális gyűjteménye költözött az épületbe.

A Wenckheim-Fejérváry kastély Mezőberényben a Fő út 1-3. sz. alatt látogatható meg. 

Szlovák ulicskás parasztház 

Mezőberény város újratelepítésekor a három letelepedett nemzetiség egyike a szlovák volt, ezért végül, de nem utolsó sorban Mezőberény nevezetességei közül a szlovák ulicskás parasztházat szeretnénk bemutatni, amely a szlovák településrész egyik legszebb, előtornácos ulicskás parasztháza.

A Mezőberényi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat tulajdonában lévő épület pályázati támogatásból kerül felújításra, így maradhat majd meg az eredeti, klasszicizáló, téglaoszlopos vakolatdíszes homlokzat.  A vakolatdíszes oromfal közepén a kettős szellőzőablak mellett vakolt (1876) évszámok jelzik az építés időpontját. Az arányos téglaoszlopok még harmonikusabbá teszik az utolsó ilyen, fennmaradt homlokzatot. Az oszlopok közötti kő mellvéd mintegy kerítésül szolgált, az udvar felőli ágasfás oldaltornácot fűrészelt díszítésű kerítés választja el. 

A házat mára védetté nyilvánították, a tájház funkciót is betöltő volt lakóépületben a rekonstrukció befejeztével az idelátogatók megismerhetik majd a berényi szlovákság lakáskultúráját és 19. századbeli életmódját.

Építéstörténet, építési dokumentációk, tervrajzok a Mezőberényi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatnál megtalálhatóak.