Kőkerítések: falazott kerítések és gabion rendszerek

1. A kőkerítés nem új találmány

A kőkerítés nem modern ötlet, hiszen a történelem előtti idők óta a mindennapi életünk részét képezi, amikor egyedüli építőanyagként követ, fát és földet vagy agyagot használtak. A házak mellé abból az anyagból, amelyet a közvetlen környezetükben találtak, az emberek kerítést is építettek, hogy megvédjék magukat és vagyonukat. Ahol több szikla és kő volt, kisebb darabokat választottak, amelyekből falakat építettek. Az ilyen típusú építmények leggyakrabban kötőanyag, azaz habarcs nélkül készültek – és az ilyen, ma már csak ritkán alkalmazott építési technikával készült falat szárazfalnak nevezik. Egyes vidékeken azonban az ilyen kőszerkezetet kötőanyaggal, általában agyaggal vagy később cementhabarccsal erősítették meg, így szerkezetileg is megerősítették és kibiztosították.

2. Kőkerítések – igen vagy nem?

2.1. A kőkerítések előnyei

A kőkerítés egyik fő előnye a gyönyörű, természetes megjelenés, amely tökéletesen illeszkedik a környezetbe. Ez különösen akkor előnyös, ha erdő vagy más természetes élőhely mellett lakik, amelyet a beton esztétikai értelemben teljesen elrontana. A kőkerítés másik előnye, hogy környezetbarát anyagokból készült. Amikor szárazfalként épül, a kőkerítés teljes egészében újrahasznosítható, ha viszont kötőanyagot adnak hozzá, akkor érdemes cementhabarcsot használni, mert az károsítja a legkevésbé a környezetet. Környezetvédelmi szempontból még ez a második lehetőség is sokkal elfogadhatóbb, mint a vasbeton megoldások.

A kőkerítések gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, és nem igényelnek nagyobb javításokat. Karbantartásuk viszonylag egyszerű, azonban évente le kell mosni őket – lehetőleg túlnyomásos vízsugárral –, mert a moha felhalmozódik rajtuk.

2.2. A kőkerítések hátrányai

Sajnos a kőkerítések napjainkban nem tartoznak a legolcsóbbak közé. Amennyiben az ár a fő tényező, a kőkerítés előreláthatólag drága lesz. A kőkerítés másik hátránya például a fakerítéshez viszonyítva, hogy vannak olyan típusúak is, amelyek a kődarabok súlya miatt nem építhetők markoló használata nélkül. Ezenkívül a fa kerítések építésével ellentétben ezeknél általában nem tudják felhasználni a telken található köveket, függetlenül azok formájától és méretétől. A kőkerítéshez való követ ezért általában beszállítóktól vagy kőbányákból rendelik, így az árhoz a szállítási költségeket is hozzá kell adni.

Melegebb földrajzi területeken a kőkerítések kevésbé megfelelőek, hiszen sok a nemkívánatos vadon élő állat, különösen a kígyók, gyíkok és skorpiók, amelyek a kövek közötti lyukakban találnak otthonra.

3. Az első típusú kőkerítés: kőfalazat

3.1. Szárazfal vagy korszerű változatok?

A kőkerítések első típusa a „falazott” kőkerítés. Ezeknél az egyes kődarabokat sorba rendezik és úgy rakják egymásra, hogy egymást támasszák és így szilárd, szabadon álló szerkezetet alkossanak. Kötőanyagként használhatnak cementhabarcsot (korszerű változat), vagy anélkül is készülhetnek (hagyományos változat – szárazfal). Az első módszer sokkal egyszerűbb és kevesebb szakértelmet igényel, míg a másodikhoz sokkal több türelem szükséges.

3.2. A kövek elrendezése

Az, hogy a köveket szilárd szerkezetbe rendezzék, nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Habár a hagyományos kőkerítéseknél gyakran hiányzott az alapozás, az élettartamuk meghosszabbítása érdekében ma már ajánlott ezek megépítése. A szabálytalan formájú és különböző méretű kövek miatt még a tégla- vagy betontömbökkel való építésnél is munkaigényesebbek. A folyamat a nagyobb kődarabok elhelyezésével kezdődik, majd (ha ezt a változatot választja) cementhabarcsot adnak hozzá, végül kisebb darabokkal töltik ki a hiányzó részeket. Ha úgy dönt, hogy cementhabarcsot használ, ügyeljen arra, hogy a hézagok a lehető legegyenletesebbek legyenek. Esztétikai szempontból a legjobb, ha az illesztések a lehető legkisebbek, ideális esetben nem vastagabbak 2 centiméternél.

3.3. További fugázási tippek

A cementmassza homokból, cementből, vízből és a rugalmasságot biztosító adalékanyagokból állhat. Az üres részeket, valójában a kövek közötti hézagokat a cementezés megkezdése előtt meg kell tisztítani a portól, a levelektől és egyéb törmeléktől vagy lerakódásoktól. Kerülje a túlmelegedett vagy a hideg kövek fugázását, ugyanis az ilyen anyagok maximálisan összezsugorodnak vagy kitágulnak, a fugák pedig később gyorsan megrepednek. A munka befejezését követően, várjon néhány napot, amíg a kőkerítés teljesen megszárad. Végül következik a kő tisztítása, a cementtej és a habarcsdarabok eltávolítása. A követ speciális bevonatokkal óvhatja a szennyeződésektől, míg néhány változat nedves vagy száraz megjelenést biztosító adalékokat is tartalmaz.

4. Kőkerítések: gabionok

A gabionok a kőkerítések egy másik típusát képviselik. Maga a szó olasz eredetű; a „gabbia” jelentése kalitka, a „gabbione” pedig nagy kosarat jelent. Ahogy a neve is sugallja, ez egy dupla drótkerítés, amely apró kövekkel vagy úgynevezett durva frakcióval van kitöltve. Ebben az esetben a töltéshez érdemes fagyvédelmi tanúsítvánnyal rendelkező követ használni. A kőkerítésekre vagy gabionokra az egyszerű felépítés, a hosszú élettartam jellemző, valamint az a tény, hogy egyáltalán nem igényelnek karbantartást, megakadályozzák a környezet zaját, és esztétikai szempontból is meglehetősen elfogadhatóak. A gabionok a természetes, ugyanakkor modern megjelenés rovására tökéletesen illeszkednek szinte minden kertbe. Mivel nincsenek szigorú építési szabályok, a kerítés kialakítása és megjelenése minden tekintetben az Ön igényeitől függ.

A gabionok a hagyományos kőkerítés modern és egyszerűbb változatát képviselik. Készítésük is valamivel olcsóbb.