Barangolás Bonyhádon: egy város történelmi kincseinek nyomában

Ermel-Vojnits Mauzóleum

A bonyhádi Kálvária-dombon található az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka, Perczel Mór sírboltja. Ennek közvetlen szomszédságában magasodik unokája, Ermel-Vojnits Erzsébet Mauzóleuma. Erzsébet, annak a Perczel Etelkának leánya, akit a Bonyhádon házitanítóként szolgáló Vörösmarty Mihály több művében is megszólított, többek között róla mintázta a Zalán futása című művében szereplő Hajnát.

Erzsébet végakaratában rendelkezett arról, hogy kápolnás sírboltot emeljenek tiszteletére, ehhez pedig a forrást is biztosította, az építtetésére 20 000 koronát, a fenntartási költségek fedezésére 1000 korona kamatozó tőkét hagyományozott.

A sírkápolna esetében építészeti párhuzam figyelhető meg a Klotild Mária főhercegnő emlékére a Margit-szigeten emelt, majd a II. világháború idején megsemmisült kápolna, továbbá a pécsi Zsolnay gyár alapítója, Zsolnay Vilmos végső nyughelyéül szolgáló Ledinán emelt mauzóleum között.

Az Ermel-Vojnits Mauzóleum 2002 óta műemléki védettség alatt áll, az Országos Műemléki Jegyzékben 11012. törzsszámon szerepel. Az épület teljes körű felújítására 2021–2022-ben került sor, amelynek magas színvonalát az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága 2023-ban ICOMOS-díjjal ismerte el.

Perczel-kúria

Perczel Mór honvédtábornok szülőháza 2023 óta Nemzeti Történelmi Emlékhely, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábornokai közül az egyetlen, amely épségben fennmaradt az utókor számára.

A „U” alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület az utcafrontra merőleges tájolású, rövid szárnyai csonkatornyosak. Az 1780 körüli eredeti kúria copf stílusban épült, ezt 1820 körül klasszicista stílusban építették át. Ebben az épületben született és töltötte gyermekkorát Perczel Mór (1811–1899), az 1848–1849-es magyar szabadságharc híres bonyhádi születésű tábornoka.

A főépület mögött, a hozzá tartozó parkban található a 18. században épült, korábbi Perczel-kúria is, ez a 19. században már cselédszállásként működött. 1958-ban mindkét épület műemléki védettség alá került, a Perczel-kúria parkja 1975 óta természetvédelmi terület. A 2023-ban nemzeti történelmi emlékhellyé vált Perczel Mór egykori szülőháza, a Perczel-kúria parkja védett terület, számos növényritkasággal, amelyet a Perczel-család a világ minden tájáról Bonyhád központjában álló kastélyába telepített. A kúria építésével egyidőben (1785-1789) érkeztek az első növények is, amelyek között botanikai különlegességek is szerepelnek. A telepített növényvilág közül 33 faj került megjelölésre a parkban, amelyek között olyan ritkaságokra is bukkanthatunk, mint a japánakác, a mandulafenyő, a kínai papíreperfa, a bugás csörgőfa, a hegyi mammutfenyő és az ezüsthárs.

Perczel Mór szülőháza a 2019-2021 közötti teljeskörű felújítást követően száz fő befogadására képes, többfunkciós rendezvénytérrel is rendelkezik, ami rendszeresen ad otthont önkormányzati és kulturális eseményeknek.

A főépület déli helyiségeiben kapott helyet a Német Önkormányzat, valamint a bonyhádi Felvidékiek Egyesülete. Szintén a főépületben tekinthető meg a Perczel család használati tárgyaiból berendezett, Völgységi Múzeum szakmai felügyelete alatt álló Emlékszoba.

Völgységi Múzeum

Bonyhád főterének kiemelkedő és egyben legszebb épülete, amelyet 1787 körül késő barokk stílusban építettett Nunkovics György. Nunkovics pécsi kanonok, nagyprépost és szerbiai püspök volt, aki a településhez közeli Honigpusztát is birtokolta. A magyar nyelv ügyét szívén viselte, maga is több műfordítással próbálkozott. A család 1763-ban kapott nemességet és tolnai ágából sokan rangos plébániák élén álltak.

A város szívében álló impozáns épület 1903-tól községházaként, 1945-ben “Telepítési Hivatalként, illetve a Völgységi Telepesek Központi Szövetkezeti Székházaként működött, később lakóház funkcióval is rendelkezett.

A Völgységi Múzeum 1987-től nyitotta meg kapuit az épületben, amely 1958 óta műemléki védelem alatt áll, jelenleg is látható külsejét 1880-as években nyerte el.

Az idők folyamán négyszer is felújították az egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épületet, amelynek főbejárata az udvari oldaláról nyílik. Az emeleti középső ablaka felett látható a Nunkovics család címere.

A város főterén álló vidéki kúriában a Völgységi Múzeum fennállásának mintegy három évtizede alatt a jelenleg tájmúzeumként működő intézmény jelentős történeti, néprajzi- és képzőművészeti gyűjteményeket hozott létre. Gazdag időszaki kiállításai, tudománynépszerűsítő előadássorozatai és számos rendezvénye révén Bonyhád kulturális életének meghatározó szereplője lett. A Múzeum 2023-ban 5.489 történeti és néprajzi tárgyat, 3.975 dokumentumot és 8.032 történeti forrásértékű dokumentumot őrzött, ez a szám folyamatosan gyarapodik. Az intézmény munkatársai évi több, mint száz tárlatvezetést tartanak, 30–50 rendezvényt, tudománynépszerűsítő előadást és interaktív, minden korosztályt megmozgató műhelyfoglalkozást szerveznek.

Római katolikus templom

A 18. század közepén a katolikus közösség száma jelentősen megnőtt Bonyhádon, így 1769-ben a Winkler Mihály (1729–1810) plébános vezetésével a korábbi fatemplomot felváltandó, egy új kőtemplom építése kezdődött. A templomot 1780-ben szentelte fel Nunkovits György nagyprépost, azonban az 1781-es tűzvész visszavetette a munkálatokat, így Gróf Esterházy László (1762–1824) pécsi püspök szentelte fel 1782-ben, ugyanabban az évben, amikor Bonyhád város mezővárosi rangot nyert el II. József (1780–1790) magyar királytól.

A szeplőtelen fogantatott boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt bonyhádi Római Katolikus Plébániatemplom észak-déli hossztengelyű, a nyolcszögletű szentélyt csehsüvegboltozat fedi. A négyszögletes hagymakupolás torony a lizénákkal tagolt déli homlokzat síkjában áll, a templomhajó nyeregtetős. A falazatok és boltozatok téglából épültek, a fenyőfa tetőszerkezet hódfarkú cserepekkel fedett. Ablakai hegedű-alakúak, illetve ívesek. A homlokzati fülkében Szent Péter és Mózes egészalakos szobrai állnak. A barokk főoltárkép Franz Anton Maulbertsch műve (1724–1796).

Evangélikus templom

Az evangélikus közösség a 18. század első felében jelent meg Bonyhádon, a római katolikus és zsidó városmagtól északra telepedett meg a hitközség, kezdetben a Majosi közösség filiáléjaként (a bonyhádi közösség 1816-ban függetlenedett).

Az evangélikus iskola és tanítólakás épülete mögött, a telek belsejében épült meg a közösség későbarokk templomépülete 1797 és 1800 között Schneiderhahn Fülöp hőgyészi építőmester felügyeletével, amit 1800. augusztus 20-án szentelték fel. Szabadon álló, egyhajós templom, keleti homlokzata elé kilépő toronnyal, a nyugati oldalon ívesen levágott sarkú hajóval, nyugat felől kontyolt nyeregtetővel, a déli oldalon kőkeretes, zárókődíszes kapuval, a torony tengelyében nyíló, hasonló kialakítású kapuhoz vezető lépcsősorral. A torony két oldalán egy-egy üres szoborfülke, a szögletes volutákban végződő féloromzatok szélén egy-egy kőváza. A templomtér belsejét csehsüveg boltozat fedi. A hajó három oldalán fakarzat, kazettás mellvédjén figurális festéssel (a keleti oldalon orgonakarzat). Berendezése jellemzően 1800-as évek körüli, a keresztelőmedence Gerhard Benjamin műve. A magyar címerrel díszített szószékoltár képe Kasztenholz Károly adománya. A templom nagyharangját 1792-ben öntötték.

Református templom

A református közösség a 18. században jelent meg Bonyhádon, kezdetben szerény kisebbséget alkotva a római katolikus és evangélikus gyülekezetek mellett, emiatt a bonyhádi közösség 1787 és 1887 között a jóval népesebb hidasi közösség filiáléjaként működött. Templomukat II. József király (1780–1790) türelmi rendelete nyomán 1796-ban kezdték építeni, a neobarokk templomépület 1801-ben készült el.
Négyzetes alaprajzú, nyeregtetős, egyhajós épület. Fő homlokzata ívelt vonalú oromzattal koronázott. Az építése során az apszis alá Nt. Nagy Dániel mórágyi lelkipásztor nevével jegyzett pergament helyeztek el. A templom a bejárati homlokzatának közepe fölé 1877-ben fatornyot emeltek.

A templom 1958 óta műemléki védettség alatt áll. 2001-ben, építésének kétszázadik évfordulója alkalmából teljeskörű felújításon esett át.

Neológ zsinagóga

A Tolna vármegyei zsidóság története a 18. századra nyúlik vissza, az első családok az 1740-es években költöztek Bonyhádra, a hitközség magját képező Chevra Kadisa 1754-ben alakult meg. Radanay Mátyás Ignác (1687–1703) pécsi püspök tilalma nyomán Pécsre csak katolikusok telepedhettek le, így helyzeténél fogva Bonyhád lett a zsidóság délvidéki kereskedelmének központja.

A ma is látogatható első zsinagóga építését Ábrahám Jehuda Léb Freistadt rabbi idején, 1795-ben kezdték meg és pár év alatt megépült. A bonyhádi közösség 1868-ban vált ketté a neológ és az ortodox ágra, a többség az előbbit követte, így a közösség régebbi zsinagógája a neológ családok imahelye lett.

Az épületet a 19. század közepén, valamint 1896-ban felújították, utóbb egy karzatfeljárót alakítottak ki a nyugati homlokzat előtt. Ettől eltekintve a bonyhádi neológ zsinagóga eredeti formájában megőrizte 18. századi építészeti jegyeit, így műemléki szempontból Magyarország egyik legjelentősebb zsidó emléke.

A téglalap alaprajzú, 200 m2 alapterületű épület külsőre egyszerű, belül gazdagon díszített. A csarnok közepén alacsony emelvényen álló négy tetőtartó oszlop fogja közre a tóraolvasó emelvényt (bima). A díszes frigyszekrény a keleti falsík közepét foglalja el, a plasztikus megjelenésű felhők analógiái a morva zsinagógák között találhatók meg.

Ruip Gergő fotói egy lenyűgöző vizuális kalandba röppentenek bennünket és egy bámulatos ízelítőt nyújtanak Bonyhád építészeti csodáiról, amelyek csak úgy vonzzák a történelem és a művészet szerelmeseit. A település építészeti emlékei folyamatos megújuláson mennek keresztül, hogy továbbra is inspirálhassák és szolgálhassák a jövő generációit, valamint erősítsék a város kulturális identitását.