Tetőtípusok: lapostető, nyeregtető, sátortető?

1. Mi befolyásolja a tető formáját?

1.1. A tető dőlésszöge a megrendelő kívánságaitól függ

A tető formáját befolyásoló tényezők közül elsősorban a megrendelő kívánságát érdemes kiemelni. Az ügyfelek gyakran robusztus, tagoltabb tetősíkokat keresnek, feltehetően a különböző médiumokban látott képek hatására. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a több hajlásszögű tető nem a legmegfelelőbb választás. Mindenekelőtt: minél tagoltabb a tető formája, minél több külső felülete, összetétele és bevágása van, annál biztosabb, hogy nagy hőveszteséggel jár. Emellett minél több tetősíkkal rendelkezik, annál több érintkezési és csatlakozási pontja is van. Ezek egyébként a tetőszerkezet legtöbb kockázattal járó elemei, ugyanis mindegyik magában hordozza a szivárgás lehetőségét a jövőben. Végül: ennyi tört tetősík sem esztétikai, sem építészeti szempontból nem a legszerencsésebb megoldás, mivel ehhez a beltérnek is speciálisan illeszkedni kell.

1.2. Időjárási viszonyok és a tető dőlésszöge

Az időjárási viszonyok mindenképpen egy olyan szempontot képviselnek, ami szakkifejezéssel élve a tető tagolását befolyásolja. A létesítmények építészeti jellemzői, beleszámítva a tetőszerkezetet is, az adott építési terület természeti adottságain túl nem definiálhatók. Így az alpesi építészetre jellemző tető meredekebb és nagyobb ereszekkel rendelkezik, hogy a víz és a hó gyorsabban lefolyhasson a tetőről. A tengerparton viszont, elsősorban az erős szél és a kisebb csapadékmennyiség miatt, a tető formája laposabb. 

1.3. A mikrohelyszín meghatározza a tető lejtését

A földrajzi helyzet mellett a tető formájára és dőlésszögére a mikrohelyszín is hatással van. Az idők folyamán az építészet jellemzői egyaránt alkalmazkodtak a földrajzi, és a mikroklimatikus tényezőkhöz, azonkívül a történelmi faktorokhoz, pontosabban a hagyományokhoz idomultak. Ezzel kapcsolatban a tetőket a síkok száma szerint (egy-, két- és többhajlásszögű) és a lejtés (ferde és sík) szerint csoportosítják.

2. A tető hajlásszöge és a jogszabályok

A falvak és egyes földrajzi területek jellegzetes és őshonos építészetének megőrzése érdekében a tető lejtését jogszabály írja elő. Az épített táj építészeti adottságai ennek köszönhetően megmaradnak. Arról, hogy mekkora legyen a tető hajlásszöge, a helyinformációkban talál adatokat. A helyszín információi jelzik a tető dőlésszögének tartományát.

Amennyiben a tető dőlésszöge eltér a jogszabályi előírásoktól vagy nem szerepel a helyszíni adatokban, nem kaphat építési engedélyt!

3. Nyeregtető

3.1. Hagyományos nyeregtető

Hazánkban a legelterjedtebb tetőforma, sőt a tágabb régióban is a nyeregtető számít a legnépszerűbbnek, amelynél két azonos vagy eltérő hajlásszögű tetősík metszi egymást. A nyeregetető a természetes földrajzi és légköri jellemzők hatására alakult ki vidékünkön. A nyeregtető leggyakrabban előírt tető hazánkban is, 5° és 30° közötti (enyhén lejtős) és 30°-os vagy annál nagyobb (meredek) lejtőkkel (tetősíkokkal).

3.2. Tetőlejtés

Az 50°-55°-os dőlésszögű nyeregtetők meredekebbnek számítanak, míg a 20°-30° közöttiek enyhébb lejtésűek. A nyeregtető lejtése az alatta lévő tér kihasználhatósága miatt fontos. Ha a nyeregtető alatt lakhatásra alkalmas tetőteret szeretne, akkor a lejtéseknek 20°-45° közöttieknek kell lenni, ha viszont nagyobb tetőszöget (kisebb lejtést és laposabb tetőt) szeretne, akkor magasabb oromfal szükséges. A legkisebb használható szabad magasság 1,50 méter. A helyiségekben az ennél a magasságnál alacsonyabb részek nem minősülnek hasznos lakóterületnek, így nem is veszik őket figyelembe az épület hasznos területének kiszámításában.

Természetesen a tetőtér 150 centiméternél alacsonyabb részein olyan bútordarabokat is elhelyezhet, mint az ágy, asztal, komód, azonban ezeken a részeken nem tud rendesen közlekedni. 

3.3. Nyeregtető és oromfal

Az oromfal a nyeregtető magasságának szabályozására szolgál, és befolyásolja a tető alatti tér hasznos területét. Minél magasabb a fal, annál magasabb lesz a manzárd mennyezete a tető alatt. Ha nem szeretne oromfalat, akkor a nyeregtetőnek meredekebbnek kell lennie. Az ideális lejtések ilyen esetekben 20° és 35° között vannak. Tisztában kell lennie viszont azzal, hogy a meredekebb síkok sokkal nagyobb, vagyis nehezebb tetőt jelentenek. Szinte mindenhol a helyszínre vonatkozó információk határozzák meg az objektum megengedett abszolút szögét, amelyet a nyeregtető nem léphet át. Ezért pontosan ki kell számolni, hogy a gerinc legmagasabb pontja milyen magasságban lesz a lejtőhöz viszonyítva.

4. Félnyeregtető

A félnyeregtető alkalmazása egyre elterjedtebb. Ennek akkor van értelme, amikor a tervező az épület napos oldalát szeretné maximálisan kihasználni. Az ilyen típusú tetőszerkezet lehetővé teszi a lehető legtöbb napenergia és fény megkötését, amellyel csökken az épület hővesztesége is. Ezért, ha egy ilyen megoldáshoz megvannak a reális feltételek, kár lenne azokat nem kihasználni. A félnyeregtető akkor is hasznos, ha az összes hálószoba a homlokzat egyik oldalán található, míg a másik oldalon csak egy folyosó, átjáró vagy galéria van, amely összeköti őket. Ellenkező esetben óvatosnak kell lenni, ugyanis kiderülhet, hogy egy félnyeregtetős ház inkoherens, emellett tervezési szempontból kevésbé esztétikus.

5. Tagolt tető

A tagolt tetők olyan épületeknél megfelelőek, amelyeknél nincs szükség lakótérre, mint például a manzárd vagy tetőtér. Tekintettel arra, hogy négy oldala van, amelyek általában pontosan az épület „doboza” csúcsainak közepén találkoznak, a tetősíkok valamivel alacsonyabbak lehetnek, mint a nyeregtetőknél. Ez a szerkezet az egyenletes, négyzet alaprajzú épületekhez ideális. A tagolt tetők annak idején nagyon népszerűek voltak, különösen a régi városi villákon vagy négyzet alaprajzzal rendelkező nyaralókon, de használatuk napjainkra fokozatosan elmarad.

6. Lapostető

A lapostetők egyre elterjedtebbek. Egyszerűbb kivitelezése miatt a középületekben már megszokott, azonban családi házaknál is egyre gyakrabban alkalmazzák. Használatának akkor van értelme, ha összhangban van a tér kontextusával, ami pedig városi építkezéseknél különösen ajánlott. A lapostető alkalmazása kifejezetten akkor nyer értelmet, amikor az épület körül nincs elegendő hely, és az udvar hiányát tetőterasszal vagy zöldtetővel kívánja pótolni.

Vannak helyek, ahol a lapostető használata nem engedélyezett, ezért nyeregtetőket, sátortetőket vagy hasonlókat kell építeni.