A fürdőszobában végzett munkák szakszerű kivitelezése: fugázás, csemperagasztó és vízszigetelés

1.  A fürdőszobában végzett munkák megfelelő végrehajtásának folyamata

A vezetékek telepítése, valamint a csatornázási és építési munkálatok befejezése után a burkolói munkák következnek, amelyek a későbbiekben lehetővé teszik a problémamentes fürdőszobahasználatot. 

A burkoló munkája valójában öt részből áll, amelyek voltaképpen együttesen nyújtják a legjobb eredményt:

• A felület előkészítése a burkolólapokhoz
• Vízszigetelő felület, amely a nem kívánt szivárgástól védi a betont
• A csempe ragasztása megfelelő, minőségi ragasztóval
• Fugázás színes fugázóanyaggal, amely a vízzel és a penésszel szemben ellenálló
• A vízszintes, függőleges és ferde kötések tömítése.

A termék kiválasztásánál a munka végrehajtásának adott területein figyelembe kell venni minden rendszert és tanúsítványt. Gyakran előfordul, hogy olyan termékeket vásárolnak, amelyek az adott célnak nem megfelelőek.  

2. A burkolás előkészítése

Az aljzat megfelelő előkészítése nagyon fontos, mert enélkül, bármennyire is pontosan rakták le a lapokat, nem lesz olyan hatása, mint amilyennek lenni kellene. Mindenekelőtt azt kell leellenőrizni, hogy eléggé sima és egyenes-e a padló, valamint azt, hogy a régi épületekben milyen állapotú az aljzatkiegyenlítő, illetve az új építésű ingatlanokban az esztrich. Amennyiben az esztrich/aljzatkiegyenlítő nagyon rossz állapotban van, ajánljuk, hogy újat telepítsen, mivel a kerámialapok lerakását követően erre már nem lesz lehetősége. Ezután ellenőrizze az aljzat kiegyenlítettségét. Az utolsó lépés az aljzat előkészítésében a csiszolás, amellyel eltávolítják az éles részecskéket és az esetleges csomókat a felületről. A csiszolás során ügyelni kell az aljzat azon részeire, amelyeket az ellenőrzés során a többitől magasabbnak talál. Ezeket a részeket a folytatásban le kell csiszolni. Ugyanez vonatkozik a falakra is. Mielőtt elkezdené a burkolást, fontos a falak ellenőrzése és a felületi hibák kijavítása. 

Azoknak a felületeknek, amelyeket burkolnak, szilárdnak kell lenniük, valamint elég nedvesnek kell lenni ahhoz, hogy jól tapadjanak, emellett nem lehetnek porózusak. A felületek javítását és a ragasztás előtti védelmét szükség szerint olyan vegyszerekkel végzik, amelyek kifejezetten erre a célra szolgálnak. A piacon számtalan ilyen jellegű terméket kínálnak, ezért vásárlás előtt érdemes szakemberrel konzultálni. 

3. A fürdőszoba vízszigetelése

A fürdőszoba vízszigetelése ezután következik. Minden fürdőszobát jól kell szigetelni, hogy a víz pangása esetén az ne szivárogjon át az aljzatkiegyenlítőn az emeltközi födémig vagy a teherhordó falig. Amennyiben ez megtörténik, számíthat a vasbeton szerkezetben az acél megerősítés oxidálódására és az acél korróziójára. Bármi is történik, az nem lesz jó, mert gyengíti a tartószerkezetet. A vízszigetelést nem kell azonban mindenhol elvégezni, csak azokon a helyeken, ahol valóban érintkezik a vízzel – fürdőkád és/vagy tuskabin –, de mindig kicsit szélesebb területet kell vízszigetelni, mint amennyi helyet ezek valójában elfoglalnak. A vízszigetelés során kétkomponensű cementhabarcsot kell használni a flexibilis vízszigeteléshez és a beton megóvásához. Ez az egyetlen módja annak, hogy a nedvesség behatolását a betonfelületbe hatékonyan megakadályozzák.

4. A burkolólapok lerakása

Miután a felületet előkészítették, kezdődhet a lapok ragasztása. Az aljzatra először cementhabarcsot hordanak fel, majd erre helyezik az első lapot. A kerámialapok elrendezésénél a távolság és a kívánt helyzet megőrzése céljából kereszteket helyeznek el, általában műanyagból. Ezeket távtartónak is nevezik, és a helyükre később fugáznak. Magukat a burkolólapokat fa- vagy gumikalapáccsal finom ütésekkel rögzítik. Mindezt addig folytatják, amíg az egész fürdőszobát vagy annak egy részét nem burkolják. A lapok lerakásának megkezdése előtt ajánlatos egy tervet készíteni a csempék ragasztására, hogy lássák, hogyan „fekszenek” a falak mentén és a lefolyó körül, és mely lapokat kell majd vágni.

Egy jó burkoló szakember mindig kiszámolja előre, hogy honnét kezdje a lapok lerakását annak érdekében, hogy minél kevesebb hulladék legyen, és hogy minél több azonos vagy hasonló méretű kerámialap legyen – még azok is, amelyeket vágnak. Egy ilyen fürdőszoba a legvonzóbb még esztétikai szempontból is. 

5. Csemperagasztó

5.1. Csemperagasztó nagyméretű lapok számára

Jelenleg a nagyméretű kerámialapok a divatosak. Ezekhez meghatározott típusú ragasztó szükséges, mivel a csempék saját tömege nagyobb, mint a klasszikus méretűeknél. Az ilyen típusú munkákhoz a legerősebb ragasztófajták a megfelelőek, vagyis azok, amelyek az ilyen típusú termékekhez készültek, és általában C2TE-S1 jelzéssel rendelkeznek. A szabványos kerámialapokhoz való ragasztó C2TE jelzéssel ellátott. Mindenesetre vásárlás előtt érdemes érdeklődni és egy burkoló szakemberrel egyeztetni.

5.2. A csemperagasztó kiválasztása az anyagtól függ

A ragasztó kiválasztásánál tisztában kell lennie azzal, hogy a különböző burkolólapokhoz, mint a gránit, porcelán, márvány, mozaik és hasonlók speciális ragasztót kell használni. A kő vagy kerámia mozaiklapokhoz nem ugyanazt a ragasztót használják.

6. A csempék fugázása

A csempék fugázása az utolsó lépések egyike. Ha minden előző munkát megfelelően végeztek el, akkor nem lehet probléma. A fugázóanyag kiválasztásakor a megfelelő szín mellett azt is figyelembe kell venni, hogy ellenáll a nedvességnek, a kopásnak és a penésznek. A fugázóanyagokhoz léteznek olyan adalékok is, amelyek javítják a teljesítményt, az alkalmazkodóképességet és a vízállóságot, és CG2 jelöléssel rendelkeznek. A fugázás típusának és színének kiválasztása után következik maga a fugázási eljárás. A fugáknak elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az anyag tágulását a hőmérséklet-különbségek miatt, nagyobb helyiségeknél (12 négyzetméternél nagyobb terület) pedig a dilatációt is előre kell látni.

A dilatációk speciális megszakítások a lapok között, amelyek különféle (táguló) elasztikus masszával vannak feltöltve, amely lehetővé teszi az anyag tágulását és zsugorodását. 

7. Az érintkezések tömítése

A legvégén fontos, hogy minden illesztést jól tömítsen a csempék és a szaniter berendezések között. A zuhanykabin vagy a fürdőkád, valamint a padló és a falak közötti összes csatlakozást tömíteni kell, ezenkívül a mosdókagyló és a fal, vagyis a WC-csésze és a padló csatlakozásait. Ha túl erősen dörzsöli a tisztítás során, akkor az anyag megsérülhet és víz a szaniterből a padlóra szivároghat. Ilyen esetben a szivárgási helyeket a lehető leggyorsabban meg kell javítani. Erre a célra olyan szereket kell használni, amelyek ellenállnak a víznek, a penésznek, az UV-sugárzásnak és egyéb környezeti tényezőknek. Ha ilyen helyzetbe kerül, mindenképpen ajánljuk, hogy az eladóval vagy egy szakértővel konzultáljon.