Folytatásban:
1. A csempézett felületek fugázása – néhány általános szabály
1.1. A fugázáshoz meghatározott anyagra van szükség
Nagyon sok féle és fajta fugázóanyag létezik, amelyeket az elemek (lapok, tömbök, kockák) közötti hézagok kitöltésére használnak: az egyszerű homoktól és cementhabarcstól a kétkomponensű epoxi gyantákig. Minden fugázóanyag, amelyekről majd beszélünk, meghatározott, rá jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, habár a használati utasítások gyártótól függően sokban különbözhetnek egymástól. Ezért vásárlás és használat előtt mindig figyelmesen el kell olvasni a használati utasítást.
A legmegfelelőbb fajta fugázóanyag kiválasztásakor mindig figyelni kell a következőkre: a csempézés típusa, a kívánt esztétikai kinézet, az élettartam, az időjárási körülmények és természetesen a költségvetés.
1.2. Az aljzat szerinti fugázás
Szinte minden típusú fugázóanyagot használhat az áteresztő (porózus) aljzatokhoz, míg az átnemeresztőknél csak néhány fajtát. A természetes porózus kőnél a fugázóanyag foltot hagyhat, ezért figyelmesen kell azt felvinni, mert a foltok, különösen, ha megszáradnak, nehezen távolíthatók el.
2. A burkolt felületek fugázása – mikor van erre megfelelő idő?
Egyes esetekben a fugázást száraz időben kell végezni, mert az egyes fugázóanyagokat nem szabad nedvesíteni mindaddig, amíg a munkafolyamat tart. A fugázást a gyártó által kiadott használati utasítással összhangban kell végezni.
3. Fugázóanyag – általános jellemzők
A fugázóanyag használata egyszerű és rugalmas kötést alkot. A minőségi anyag általában ellenálló az erózióval szemben, ugyanakkor megakadályozza a fű és gyomok növekedését a lapok között. Ezzel az anyaggal a lapok, tömbök és kockák közötti kötések minden, idővel keletkező sérülése könnyen megjavítható.
Fugázóanyagot lehet használni udvarok, parkolók, utak, közterületek és más hasonló külső terek burkolására, de csak abban az esetben, ha nincs előlátva túl nagy terhelés, vagyis amikor gyalogos, és nem gépjármű forgalomra alkalmas helyeket készítenek.
4. Fugázás – a fugázóanyagok típusai
4.1. Egykomponensű polimer fugázóanyag
Többé-kevésbé elmondható, hogy ez egy általános használatra gyártott termék, mert a legtöbb burkolóanyagnál használható. A megnedvesített lapokra, tömbökre vagy kockákra kell felvinni a száraz anyagot, majd megfelelő szerszámokkal és gépekkel (simítók, kefék, szintezők, fugázópisztolyok stb.) belenyomják a hézagokba. Általánosságban elmondható, hogy az egykomponensű polimer fugázóanyagok eléggé kifizetődnek, és elérhetők különféle színekben. Ahhoz, hogy ezzel a típusú fugázással hosszabb élettartamot érjünk el, a burkolóanyagot áteresztő cementaljzaton kell végezni.
4.2. Kétkomponensű epoxigyantákból készült fugázóanyag
Ezeket a fugázóanyagokat homok- és gyantaalapú aggregátumokból készítik, amelyeket a helyszínen kevernek. Ezután az egykomponensűhöz hasonlóan, szerszámokkal vagy gépekkel (simítók, kefék, szintezők, fugázópisztolyok stb.) a megnedvesített burkolt felületen keresztül a hézagokba nyomkodják.
A gyanta megkeményíti az aggregátumot, így téve azt tartósabbá és alkalmassá például a tömlővel való mosásra. Habár az ilyen fugázóanyagok általában drágábbak más lehetőségekhez viszonyítva, hosszú élettartamúak, legalább 10 évig eltartanak. Tekintettel arra, hogy a kétkomponensű epoxigyanták különféle színekben elérhetők, így bármilyen csempézésre kiválasztott anyag kiegészíthető velük.
Kiemelten fontos a természetes kő vagy más porózus felület védelme fugázás előtt. A védelemmel megakadályozzuk, hogy a gyanta a kőbe hatoljon és foltokat hagyjon annak felületén. Ezenkívül ajánlott minél gyorsabban dolgozni, ezért két személy szükséges ehhez a feladathoz. Mint homok alapú anyag, a kétkomponensű epoxigyanta szemcsés összetételű, ezért végül úgy is fog kinézni.
4.3. Kültéri fugázóanyag
Az ilyen típusú fugázóanyag nagyon sima és finom textúrával rendelkezik, ezért a porcelánhoz és a természetes faragott kőhöz ideális. Ezt a keveréket por formájában, zsákokban árulják. Ezért a gyártó által javasolt arányban, vízben oldva kell felvinni a csempézett felületre mindaddig, amíg minden hézag ki nem töltődik.
A többi fugázási típussal szemben ennek használata kicsivel több gyakorlatot igényel. A lehető legjobb eredmény elérése érdekében a hézagoknak minél szárazabbaknak kell lenniük. Amint az anyagot felviszik, a felületet 30percen belül le kell törölni nedves szivaccsal, ezért ajánlott, hogy ezt a munkát ketten – párban – végezzék. A csempézett felületet átlós irányban kell lemosni, hogy a hézagok közötti friss fugázóanyag ki ne préselődjön a fugákból.
A fugázást nagyon költséghatékony megoldásnak tekintik, különösen azért, mert a fugázóanyagok több színben is elérhetők, és mindig akad egy olyan, amely tökéletesen illeszkedik a csempékhez. Ezért elegáns, sima és modern kinézetűek, és leggyakrabban ezeket a fugákat természetes kővel vagy metszett szélű porcelánnal alkalmazzák. Ami a karbantartást illeti, elegendő könnyedén lemosni őket, kerülve a közvetlen érintkezést.
4.4. Cement alapú fugázóanyag
Az ilyen típusú fugázóanyagokat készen árulják, tulajdonképpen már elő vannak készítve úgy, hogy a helyszínen csak vizet kell hozzájuk adni. Az így kapott keveréket a résekbe nyomkodják, és 30 perc száradás után alaposan letisztítják. Az előnyük az egykomponensű polimer keverékekkel szemben, hogy valamivel erősebb kötést hoznak létre, valamint egyaránt alkalmasak áteresztő és átnemeresztő aljzatoknál.
Ezt a masszát is gyorsan kell felvinni, így ilyenkor is azt ajánljuk, hogy két ember végezze ezt a munkát. Az élettartamuk legalább 10 év, és az ilyen kötések ellenállnak a nyomás alatt történő mosásnak. Azonban csak korlátozott számú szín létezik, és a kiszáradt fugák enyhén szemcsésnek tűnnek, ami nem biztos, hogy megfelelő minden burkolóanyaghoz.
4.5. Egyszerű habarcs
A homok és cement keverékét kézzel, lapát segítségével viszik fel. A habarcskeverék áteresztő és átnemeresztő aljzatoknál egyaránt használható. A végső kinézet megfelel a hagyományos burkolási típusoknak, mint amilyenek a kézzel vágott/faragott természetes kő vagy beton változatok, vagyis az antik stílus utánzatai.
5. A burkolt felületek fugázása – eljárás
A fugázás megkezdése előtt a lelapozott/kilapozott felületet nyomás alatt alaposan le kell mosni vízzel, majd hagyni, hogy megszáradjon. Ezután a fugázóanyagot egyenletesen fel kell vinni, és el kell kenni a teljes felületen, majd simítóval vagy géppel a fugák közé nyomni. Ezt követően célszerű vibro-lemezt használni, hogy a masszát a lehető legegyenletesebben préseljük be a lemezek közötti illesztésekbe. Végül az anyagot hozzáadják ott, ahol hiányzik, illetve kevesebb van belőle, hogy minden fuga egyenletesen fel legyen töltve.
Utolsó lépésként az egész burkolt felületet benedvesítik, de nem túlzottan. Várni kell 10-15 percet, ezalatt a fugázóanyag a vízzel reakcióba lép, és megszárad. Ezt követően alaposan le kell mosni, hogy a fugázóanyag maradványait eltávolítsák a lapokról, tömbökről vagy kockákról.