Szentes építészeti remekei: történeti helyszínek és épületek

Tóth József Színház és Vigadó – a szecesszió ékköve Szentesen

Szentes egyik legimpozánsabb épülete, a Tóth József Színház és Vigadó, méltán kiemelkedik a magyar szecessziós építészet jelentős alkotásai között. Az 1890-es évek végén, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján készült, eredetileg Petőfi Szálló és Vigadó néven ismert épület a város főterén található. Formavilága és gazdag díszítőelemei a magyaros-szecessziós stílus jellegzetes jegyeit viselik, különleges plaszticitású homlokzattal és egyedi belső terekkel, amelyek mind a mai napig lenyűgözik a látogatókat. 

Az épület homlokzatát a szecesszióre jellemző szerves formái és gazdag kerámia díszítései uralják, a belső teret pedig kovácsoltvas elemek, csiszolt üveg és terrazzo burkolatok teszik különlegessé, mindezt a korszak eleganciáját idézve. Az épület nemcsak a város történelmi örökségét képviseli, hanem kulturális központként is funkcionál, hiszen a Tóth József Színház névadójaként gazdagítja Szentes kulturális életét. 

Az „F” alaprajzú épület különlegessége a dinamikus, íves vonalvezetésű homlokzat, amelynek hangsúlyos eleme a sarokkupolával fedett torony. Az orommezők plasztikus kiképzése, a kovácsoltvas korlátok és a színes kerámiadíszek a korszak építőművészetének mestermunkái. A homlokzat ornamentikájában a Zsolnay-kerámiák dominálnak, amelyek a magyar népi motívumkincsből merítenek, ezzel is hangsúlyozva a szecesszió nemzeti karakterét.

A színház és vígadó több felújításon is átesett az elmúlt évszázad során, azonban 2008-ra az épület állapota jelentősen leromlott, és gyakorlatilag használhatatlanná vált. A teljes körű megújításra 2019 és 2021 között került sor, amelynek során az épületet az eredeti tervek alapján rekonstruálták.

A Tóth József Színház felújítása Szabó János építész és Szenes István Ybl-díjas belsőépítész irányításával zajlott, aki a hetvenes években végrehajtott átalakítások hibáit kívánta korrigálni. Az akkori átalakítás során a teljes páholysort eltávolították, megemelték a nézőteret, és erkélyt helyeztek el, így az eredeti alkotói szándék teljesen felborult. Szenes célja az volt, hogy visszaállítsa az épület eredeti elrendezését: a proszcéniumot, a sík padlót, a páholyokat és a zenekari árok elrendezését. A belső tér kialakításánál az akusztikai szempontok is kiemelt szerepet kaptak, figyelembe véve a hangirányítást és a terek formálását.

A színházterem építészeti kialakítása szintúgy a szecesszió stílusjegyeit viseli magán, amelyet az organikus formák, a hullámzó vonalvezetés és a gazdag ornamentika határoz meg. A tér központi elemei az ívelt erkélyek, amelyek plasztikus kialakításukkal és finoman megmunkált stukkódíszeikkel eleganciát sugároznak. Az erkélyeket tartó konzolok és oszlopok részletgazdagsága harmonikusan illeszkedik a tér egészéhez. A színházterem mennyezete egy finoman ívelt kupolát idéz, amelyet finom csillagmotívumok díszítenek. 

A belső tér színvilágát a mélyvörös és krémszínű árnyalatok uralják, amelyeket a kárpitozott székek bársonyos kékje ellensúlyoz. Ez a színkombináció egyszerre teremt melegséget és előkelőséget, miközben a teljes enteriőr harmonikus egységet alkot, így a színházterem látványa önmagában is fenséges élményt is nyújt.

Nos, a Tóth József Színház és Vigadó sikertörténete ezzel még nem fejeződött be, hiszen a XXVI. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton a kulturális/művelődési kategória győztese lett. A város olyan nagyobb településekkel versenyzett, mint Debrecen, Békéscsaba és Székesfehérvár, és kiemelkedő eredményt ért el a Tóth József Színház és az egykori Petőfi Szálló felújításával. A rekonstrukció nemcsak az épület megőrzését, hanem annak kulturális szerepének megerősítését is szolgálta, biztosítva, hogy a színház a jövőben is a város egyik meghatározó kulturális központja maradjon.

A szentesi Megyeháza Konferencia és Kulturális Központ – a klasszicizmus újragondolt terei

Szentes főterének meghatározó épülete, az egykori Vármegyeháza, a klasszicista építészet kiemelkedő alkotása, amely ma is méltóságteljesen őrzi eredeti funkciójának emlékét. Az épület 67 éven át szolgált megyeházaként, ám 1950-ben, Csongrád megye székhelyének Hódmezővásárhelyre helyezésével új szerepet kapott. Falai között maradt a régi megyei levéltár, amely ma is az 1883-ban kialakított eredeti helyén őrzi a történeti Csongrád vármegye értékes iratait. Az üressé vált épületrészek új kulturális funkciót nyertek, így ma a Koszta József Múzeumnak és a Konferencia Központnak adnak otthont.

Az impozáns épület főhomlokzata szimmetrikus szerkesztésű, karakterét a klasszicizmus arányos oszloprendje, a nagyméretű ablakok ritmikus elhelyezése és a középrizalit hangsúlyos kialakítása határozza meg. A külső homlokzat letisztult eleganciáját finoman kidolgozott kőtagozatok és vakolt díszítések teszik teljessé, míg az épület monumentális megjelenése hűen tükrözi egykori központi igazgatási szerepét.

A belső terek funkcionalitását az épület új rendeltetése határozza meg: a felújított díszterem és a hozzá kapcsolódó kisebb termek a konferenciák, kulturális események és közösségi rendezvények tökéletes helyszínei. A 270 m² alapterületű díszterem egykor a megyei közgyűlések patinás helyszíne volt, ma pedig reprezentatív események számára biztosít impozáns keretet. A Kossuth térre néző, természetes fénnyel megvilágított tér a klasszikus belmagasság és a gondosan helyreállított stukkódíszek révén megőrzi eredeti eleganciáját, ugyanakkor korszerű technikai felszereltségével a modern igényeknek is maradéktalanul megfelel.

A kisebb konferenciatermek közül kiemelkedik a Vörös terem, amely a díszterem kiegészítőjeként vagy önálló rendezvénytérként is funkcionálhat. Intimitását a fa burkolatok és a finom tónusú falikárpitok biztosítják, míg kiváló akusztikája lehetővé teszi hangosítás nélküli előadások lebonyolítását is.

Az épület udvarának 45 x 28 méteres zárt tere újfajta térhasználati lehetőségeket teremt. A klasszicista épületek udvari kialakítása általában visszafogottabb, intimebb atmoszférát sugároz, itt azonban a méretéből adódóan szabadtéri rendezvények, színházi előadások és koncertek ideális helyszíneként működik. Az udvar tökéletes példája annak, hogyan lehet egy történelmi épület statikus, reprezentatív jellegét dinamikus, sokrétű kulturális térként újraértelmezni.

A szentesi Megyeháza Konferencia és Kulturális Központ kiváló példája a klasszicista építészet kortárs revitalizációjának. A gondosan megőrzött historikus részletek és a korszerű belsőépítészeti megoldások ötvözete időtálló eleganciát teremt, amely méltó helyszíne lett a város legjelentősebb közösségi eseményeinek.

Görög ortodox templom – a görög hagyományok őrzője

Szentes városában, a Szent Miklós téren található a város legrégibb műemléke, a görög ortodox templom, mely jelentős vallási és építészeti értékkel bír. Az 1784-ben alapított templom nem csupán vallási központja a görög közösségnek, hanem a város építészeti örökségének egyik kiemelkedő példája is. A templom építése szorosan összefonódik a magyarországi görög közösség történetével, amely a 18. század elején kezdődött, amikor a háborús viszonyok miatt számos görög család menekült Magyarországra.

A templom alaprajza téglalap alakú, bazilikás elrendezésű, apszis záródású, egyhajós szerkezettel. A belső tér három jól elkülöníthető részből áll: az előcsarnokból, a templomhajóból és az oltárból. Az előcsarnokban elhelyezett finom márvány keresztelőmedence különleges művészeti értéket képvisel, míg a templomhajó belső terét a szakrális funkcióknak megfelelően alakították ki. Az oltár előtti térben helyet kapott az ún. solea, vagyis a magasított alapzat, amelyen a templom énekesei és papjai helyezkednek el. A templom belső terének központi eleme az ikonosztázion, amely héttengelyes, háromszintes, copf stílusú, fa vázrendszerű, aranyozott műmárványozott építmény. Az ikonosztázion 39 ikontáblát tartalmaz, amelyek részletes ábrázolásai a bizánci vallási művészet klasszikus példáit jelenítik meg.

A középső képsoron található az Angyali üdvözlet, amelyet egy áttört, aranyozott királykapu vezet át, míg a templom északi és déli diakónus kapuin Szent Mihály arkangyal és Szent István protomártír képei láthatók. A harmadik képsor a híres Utolsó ítélet kompozíciók szellemében készült, amely Krisztust, Máriát és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, körülöttük a 12 apostol képeivel. A templom falain található freskók és olajfestmények különleges vallási üzenetet hordoznak, emellett az építészeti elemek – mint a szentélyek díszítése, a kompozíciók elrendezése – harmonikusan illeszkednek a templom szakrális rendjéhez.

A templom déli homlokzatának falfülkéjében egy Szent Miklóst ábrázoló freskó található, melyet Kéri László készített. A freskó alatt található márványtábla örökíti meg az egyházközség alapítóinak nevét. A templom homlokzatát barokk stílusú márványkereszt gazdagítja, amely tovább növeli az épület művészeti értékét. A templomot az 1900-as évek elején egy egyszerű, favázas harangtorony egészítette ki, de a ma látható 22 méteres kőtorony 1927-ben épült, Piti János szentesi kőműves és ácsmester tervei alapján.

Az ortodox templom belső terének gazdag díszítése, a precíz építészeti tervezés és az értékes művészeti alkotások egyedülálló szakrális élményt nyújtanak a látogatók számára. A templom idén felkerült a „szentesikumok listájára”, ezzel bővítve Szentes város hivatalos műemléki örökségét, és így a templom a város építészeti kincsei között megkerülhetetlen helyet foglal el.

Szentes Városi Könyvtár – az egykori zsinagóga története

A Szentes Városi Könyvtár nem csupán egy könyvek tengerét kínáló intézmény, hanem egy élő történelmi emlék is, amely szecessziós épületével és különleges múltjával minden látogatót elvarázsol. Az egykori zsinagóga, mely immár könyvtárként szolgál, egyedülálló módon ötvözi a múltat és a jelent, művészeti és építészeti értékei pedig mindenkinek igazi kultúrai élményt nyújtanak.

A zsinagóga története az 1800-as évek közepére nyúlik vissza, amikor 1868-ban elkezdődött az építkezés. 1870-re készült el a környék legnagyobb és legimpozánsabb zsinagógája, mely gazdagon díszített mór stílusú homlokzatával és romantikus belső terével az akkori időszak egyik mesterművének számított. A színes ólomüveg ablakok és a finom részletekkel kidolgozott karcsú öntöttvas oszlopok egy varázslatos, szinte misztikus légkört teremtettek, ami az épületben még ma is érezhető.

Az épület a II. világháború után üresen állt, és 1987-ben került a város tulajdonába. A zsinagóga sorsa ekkor új irányt vett: 1998-ban az épületet felújították, külső architektúráját pedig megőrizték. A belső teret a könyvtári funkciókhoz igazították, és ekkor kapta meg végső formáját, mint Szentes Városi Könyvtár.

A felújítás során az épület külső architektúrája teljes mértékben megőrizte eredeti pompáját, míg a belső tér a 21. századi könyvtári igényeknek megfelelően alakult át. A korábban egyetlen légterű zsinagóga most már négy szintre tagolódik: az alagsor raktárként, a felsőbb szintek pedig olvasótermek, könyvtári gyűjtemények, irodák és kiállító terek helyszínéül szolgálnak. A zsinagóga egykori fogadóterében pedig lehetőséget kaptak a zsidó közösség emlékezetei is.

Fridrich Fényírda – az ország egyetlen vidéki fényírdája

A Fridrich Fényírdát 1905-ben alapította Fridrich János, aki a város akkori görög udvarán alakította ki műtermét. A terület neve a Kossuth-tér felőli oldalán található görög kereskedők üzleteire utal, és az emlékeket a mai napig őrzi a csigalépcső alatti rész, amelyet sokan „görögsarokként” ismernek. Itt nemcsak üzletek, hanem raktárak, lakások és a ma is álló görög ortodox templom is helyet kapott. A fényírdai műterem kifejezetten előnyös helyen feküdt: könnyen megközelíthető volt kocsival, ami a fotózás szempontjából különösen fontos volt.

A háború alatt a fényírdát a városlakók tömegesen látogatták, hogy fényképeket készíttethessenek szeretteikről, akikkel nem tudtak személyesen kapcsolatba lépni. Fridrich János munkássága ebben az időszakban különösen fontos szerepet játszott, hiszen számos korabeli eseményt, városi pillanatot, családi életképet és épületet örökített meg kamerájával. Munkáival nemcsak a mindennapi életet, hanem a művészeti világot is dokumentálta: szobrászok és festők munkásságát is megörökítette, ezzel is hozzájárulva a helyi kulturális élet ábrázolásához. A műterem, amely nemcsak a fényképezés, hanem a művészeti és kulturális élet központjává vált, a helyi művészek és a kulturális elit számára is fontos gyülekezőhely volt.

A fényírdai műterem egyik legismertebb fényképe Koszta József festőt ábrázolja saját tanyasi műtermében, egy olyan pillanatot, amely különösen értékes, mivel Koszta zárkózott természetű művész volt, aki nem szerette, ha munka közben megzavarták. A fénykép ritkaságát éppen ez adja, hiszen Koszta József szinte mindenkit elutasított, legyen szó megrendelőkről, mecénásokról vagy sajtó képviselőiről. Fridrich János fényképe tehát nemcsak művészeti, hanem történelmi jelentőséggel is bír, hiszen egy olyan kapcsolatot dokumentál, amely a helyi művészeti élet szerves részét képezte.

A műterem építészeti különlegessége a játszótér felőli, északi fekvésű üvegtáblák alkalmazása, amelyek folyamatosan biztosították a természetes fényt a műterem számára. Fridrich János a fényképezés során nem bízott a mesterséges fényekben, így mindig természetes fényt használt, amely lehetővé tette a fényképek hosszú expozíciós időtartamú készítését. Ebben az időszakban a fényképek elkészítése akár 10-15 percet is igénybe vehetett, így a megfelelő, egyenletes megvilágítás elengedhetetlen volt a kívánt eredmény eléréséhez.

A műterem az épület állapotát és eredetiségét tekintve egyedülálló, hiszen az országban nincs még egy olyan fényírdai műterem, amelynek helye, bútorai és eszközei mind eredetiek. A Koszta József Múzeum tulajdonában lévő épületet a látogatók előzetes egyeztetés után tekinthetik meg. 

Fotók forrása: Visit Szentes Turisztikai Információs Központ