1. Mit kell tudnia a hidegburkolásról?

1.1. Hidegburkolás szabvány szerint

A kerámiaburkolatok anyagára vonatkozó előírásokat a MSZ EN 14411 szabvány határozza meg és a benne szereplő műszaki paraméterek vizsgálata is szabványhoz kötött, így a mérések előírásait az EN ISO 10545-1-16 szabvány tartalmazza, amely minőségi jellemzőket ír elő az extrudált és szárazon sajtolt technológiával előállított kerámia burkolólapok gyártására, amelyeket beltéri és/vagy kültéri fal- és padlóburkolásra használnak. Továbbá, meghatározza a minőségi jellemzők követelményszintjét és hivatkozik az alkalmazott vizsgálati módszerekre és az előírásokat tartalmazó megfelelőségi értékelésekre és a címkézésre. A hidegburkolatok gyártási technológiája szerint három csoportba sorolhatók, az első az A csoport és ide tartoznak a húzott alakítással készült - extrudált lapok, a B csoportba pedig a szárazon, nagy nyomással formába sajtolt burkolólapok tartoznak és van még az említett eljárástól eltérő módon készült lapok csoportja, amelyekre nem vonatkozik a fentebb említett szabvány. A vízfelvétel tömegszázalékban és az MSZ EN ISO 10545 szabvány szerint kerül meghatározásra, ami a fagyállóság miatt fontos. Magyarországon a minőségi burkolólapokat alacsony, 0,5% alatti vízfelvételi értékkel készítik és ezt a csomagoláson I vagy E betűvel jelölik.

Az említett gyártási eljárás és fagyállósági kritériumok szerint beltéri vagy kültéri, padló-, fal- és mennyezet burkolására alkalmas lapokat különböztetünk meg. A szabvány külön bekezdései szerint a lapok mérete (hossz, szélesség, vastagság stb.), fizikai tulajdonsága (törés-, kopás-, karcállóságát stb.) és kémiai tulajdonsága (folt-, vegyszerállóság stb.) is szabványosított.

A burkolólapok csomagolását szabvány szerint piktogramokkal látják el. A padlóburkolásra alkalmas járólapokat lábnyommal vagy P betűvel, a fali alkalmazásra javasolt csempék csomagolását pedig kéznyommal vagy F betűvel jelölik és vannak még a mennyezet burkolására alkalmasak burkolatok, amelyet M betűvel jelölnek. A kopásállóságot jelző szám a PEI, a fagyállóságot pedig hópehely jelzi, amely lehet áthúzott és ez azt jelenti, hogy a burkolólap nem fagyálló.

1.2. Csempe és járólap kiválasztása alkalmazási területtől függően

Természetesen az esztétikai szempontok mellett – célszerű átgondolni, hogy milyen igénybevételnek lesz kitéve a burkolat, mert ettől függ, hogy milyen minősítésű termékre lesz szükség. A megfelelő burkolat kiválasztásához számos tényezőt kell figyelembe venni. Az első, a burkolás helye, azaz, hogy kültéri vagy beltéri padlót vagy falat szeretne burkolni vagy burkoltatni. Fontos, a burkolandó felület teherbírása is, valamint annak anyaga, illetve, hogy milyen alapra kerülnek az új burkolólapok. Meglévő burkolatra, téglára, betonra, esztrich aljzatra, vakolt falra, forgácslapra stb. A harmadik fontos dolog a felület mérete és állapota. Ezután következik a helyiség funkciója, valamint a burkolat igénybevétele, ugyanis egy lakótérben a terhelés teljesen más, mint például egy ipari csarnokban. Az utolsó a burkolás módja, illetve, hogy milyen anyaggal lesznek rögzítve a lapok vékonyrétegű ragasztóval vagy cementhabarccsal.

Igénybevételtől függően különböző tulajdonságú burkolólapok közül lehet választani, amelyek a következő 5 kopásállósági osztályba sorolhatók:
PEI - I - Olyan szennyeződésmentes padlókhoz, amelyhez kívülről nincs közvetlen hozzáférés. Főleg magán fürdő- és hálószobák padlózatához javasolt.
PEI - II - Lakótéri padlókhoz, például a nappaliban vagy olyan helyiségben, ahol csak alkalmanként lépnek be cipővel. Nem alkalmas konyhák, folyosók vagy más nagyobb igénybevételű helyiségek burkolásához.
PEI - III - Konyha, előszoba, folyosó, erkély, loggia, terasz és egyéb olyan padlófelületekhez, amelyek rendszeresen piszkolódnak és ahol közepes a cipővel való járásgyakoriság.
PEI - IV - Közvetlen kültéri kapcsolattal rendelkező helyiségek padlófelületeihez, ahol intenzív a járásgyakoriság és az elpiszkolódás, vagy ahol nagyobb eséllyel karcolódhat a burkolat, pl. bejárat, hotel, bemutatóterem, üzlet stb.
PEI – V - Erős igénybevételű padlóhoz, pl. bevásárlóközpont, szállodai előcsarnok, ipari csarnok stb.

A csúszásmentesség nagyon fontos szempont a közösségi- és nedves helyiségekben!

Padlóburkolásra csak kopásállósági osztályba sorolt lapok használhatóak. A német DIN 51130 szabvány tartalmazza a munkahelyeken, valamint csúszós területeken használt padlóburkolatok csúszásmentesség meghatározásának alapelvét, vizsgálatát és osztályzását. A csúszásgátlást olajjal bevont felületű lejtőn mérik és „R-skálán” jelölik, értéke rendszerint R9 és R13 között van. A vizsgáló kontroll cipőben járkál előre-hátra, a vízszintes állásból a megfelelő hajlásszögig hajló padlóburkolaton, illetve addig, ameddig a vizsgáló eléri a biztonságos járás határát. A lejtő hajlásszög a csúszásgátló hatást határozza meg. Amennyiben a járólapnak nincs R értéke, illetve nincs feltüntetve akkor megtörténhet, hogy a gyártó egyszerűen nem vizsgáltatja be, vagy nem tartja fontosnak feltüntetni a csúszásmentességi fokozatot. Ez főleg a mázas kerámia lapokra vonatkozik.
R9 - Általános terek esetén, mint például lakások, iskolák, irodák, rendelők.
R10 - csúszásmentes felületek, pl. fürdőszoba, raktár, garázs, éttermi konyhák burkolására.
R11 - fokozottan csúszásmentes helyiségekben, mosoda, tejüzem, hűtőkamrák.
R12 - maximális csúszásmentességet biztosító felületekhez, amelyek főleg húsfeldolgozó, ipari konyha, cukrászda esetén indokoltak.
R13 - Extrém csúszásmentesség igénye esetén, bőripar, étolaj finomító, halfeldolgozó üzem és hasonló helyiségek esetén.

Tehát az olajos kövön cipőben történő csúszásmentességet R betűvel jelölik. A vizes kövön, mezítláb való csúszásmentességet pedig A, B vagy C betűvel. Utóbbinak uszodában, szaunában vagy az otthoni fürdőszobában is nagy jelentősége van, hiszen a vizes kövön való elcsúszás a leggyakoribb háztartási balesetek egyike. Amennyiben a fürdőszobába szánt járólapnak nincs legalább A kategóriás csúszásmentessége, nem igen kerülhetjük el az utólagos „csúszásmentesítést” például egy kádkilépő használatával.

2. Csempe, járólap és más hidegburkolatok alapanyagai

2.1. Mázas kerámia

A burkolólapok kerámia anyagból és barna, vörös vagy fehér agyagból készülnek. Az agyagot a csempekészítés során kemencében égetik ki, majd a minták és színek hozzáadása miatt a legtöbb kerámialapot mázzal vonják be. A kerámialapok porózusabbak, gyorsabban repedeznek és felszívják a nedvességet, ezért nem alkalmasak kültéri, de nagyobb igénybevételnek kitett beltéri padlók burkolására sem. Kevésbé szilárdak és ellenálló képességük is gyengébb. A máz megrepedhet és lepereghet, ami által az alatta lévő agyag láthatóvá válhat. A kerámialapok azonban könnyebben vághatók, és a greslapoktól olcsóbbak.

2.2. Greslapok

Víz- és fagyállóságának köszönhetően alkalmas kültéri felületek burkolására, emellett a legtartósabb és a leggyakrabban használt beltéri csempék közé tartoznak. Olaszországban, ahonnan a legtöbb csempe származik, gres porcelanatonak nevezik, az angol kifejezés pedig porcelain stoneware. A porcelánlapok finomszemcsés homokból vagy őrölt kőből, pigmentekből és a kötőanyagként szolgáló, legfinomabb égethető fehér agyagból, azaz kaolinból készülnek. A burkolólap keresztmetszete és textúrája a lap teljes hosszában azonos homogenitású kell, hogy legyen. A porcelán lapok a kerámia lapokkal ellentétben máztalan felületűek, és lehetnek csiszolt, durva- vagy finomszemcsések, bársonyos hatást keltő stb. A kőporcelán lapok úgy készülnek, hogy a csempe masszát (őrölt homok, homokszemcsék és kaolin) nagy nyomással préselik, majd 1200 °C fok feletti hőmérsékleten égetik. A porcelán csempe minden méretben kapható, az apró mozaiktól a több mint 3 méter hosszú XXL nagyságig. A padlólapok szokásos vastagsága 10 mm, de a nagyobb méretű lapok sokkal vékonyabbak is lehetnek és akár 3 mm-es vastagságban is kaphatóak. Ezek a burkolólapok lehetnek üvegszövet hálóval erősítettek is.

2.3. Üveg csempe

Az üvegcsempe számos színben, formában és méretben kapható és számos helyen alkalmazható, különösen falburkolásra javasolt. Egyesek újrahasznosított üvegből készülnek, így amellett, hogy látványosak, környezetbarát szerepük is van. Mozaikok készítésére az üveglapokat már i. e. 8000 óta használják.

2.4. Cementlap burkolatok

A cementlapok padlóburkolatként alkalmasak lakóövezetekben, valamint közepes forgalmú, közterületi, beltéri járdák beépítésre. A kerámialapokkal ellentétben a cementlapok szilárdságát a hőkezelt agyag helyett a portlandcement dehidrálásával érik el. A cementlapok a XIX. században voltak a legnépszerűbbek. Ma pedig nemes, antik hatást érhetünk el velük, különösen, ha jellegzetes színekkel és mintákkal vannak díszítve. A motívumokat általában hidraulikusan préselik a csempe felületébe. A cementlapok kisebb méretűek és vastagabbak, mint a kerámia- és porcelán lapok. Alakjukat illetően lehetnek négyzet, téglalap vagy többszögletűek.  

2.5. Természetes kő

A kő burkolólapok nagyon tartósak és hosszú élettartamúak, különösen, ha gránitból készülnek, amely szinte elpusztíthatatlan. Vannak más kevésbé tartós kőfajták is, mint például a márvány és a mészkő. A természetes kőburkolat karbantartása könnyű, tisztán tartása pedig egyszerű. Hátrányuk, hogy hidegek és ezért kevésbé alkalmasak lakótér padlóburkolására. A természetes kőburkolatokat leggyakrabban a fürdőszobák és konyhák burkolására használják nemcsak csempe, hanem járólapként is. A gránit lapok nagyon alkalmasak forgalmas beltéri középületek padlózatára. A kőburkolólapok azonban kültéri falak és padlók burkolására is használhatók.

3. Hidegburkolás lépésről lépésre

Bár sokan azt gondolják, hogy a csempézés könnyű feladat, ez koránt sincs így. Javasolt a burkolást szakemberre bízni különösen akkor, ha nincs korábbi tapasztalatunk. Így elkerülhetőek a hibák és a végeredmény is sikeresebb lesz.

3.1. Fali csempe felrakása és padlólap lerakása előtti munkák

A hidegburkolás első és legfontosabb lépése az aljzat alapos előkészítése. Az alapfelület megfelelő teherbírású kell, hogy legyen ahhoz, hogy elbírja az összes anyag súlyát. Továbbá vízszintesnek kell lennie, vagy ha nem vízszintes akkor önterülő anyaggal ki kell kiegyenlíteni. A kerámialapokat csak száraz és tiszta felületre szabad felrakni, ezért az alapfelületet burkolás előtt alaposan meg kell tisztítani és ki kell szárítani. Ezután a száraz és tiszta felületre alapozó kerül, amely csökkenti az aljzat nedvszívó képességét. Az alapozó különösen fontos a fürdőszoba vagy más nedves helyiségek burkolása előtt is.

3.2. Burkolat kiosztási terv

Miután a csempézéshez szükséges aljzatot megfelelően előkészítették, pontos méréseket kell végezni a helyiségről, majd a burkolólapok fektetéséhez tervet kell készíteni. Először is az aljzat felületét kell lemérni majd ki lehet számolni, hogy hány darab burkolólapra lesz szükség. A mennyiség kiszámításakor mindig legalább 10% ráhagyással kell kalkulálni mivel a burkolás folyamán hulladék is lesz. A munkát általában a helyiség közepétől kezdik úgy, hogy két szög közé egy zsinórt feszítenek ki ügyelve arra, hogy párhuzamos legyen az oldalfalakkal. Az első burkolatsort a megfeszített zsinór mentén fektetik le. Javasoljuk, hogy először a fali-, majd ezt követően a padlólapok kerüljenek rögzítésre. Amennyiben a padlólap megegyezik a csempe méretével, az egységes hatás elérése érdekében, fektetéskor kövesse a csempék mintázatát és a fuga vonalát. A jó végeredmény érdekében javasoljuk azt is, hogy a csempéket először szárazon, ragasztó használata nélkül rakja le és ha elégedett a végső megjelenéssel, következhet a ragasztás.

3.3. Csempevágás

A burkolólapok vágása speciális vágóeszközökkel történik, de bekarcolás után a csempét aránylag könnyen lehet törni is. A csempén lévő kerek lyukak vágásához (csövek stb. felszereléséhez) körvágó fúrógép tartozékot használnak, vagy speciális ollót, amellyel a lyukat apró darabokra vágják. A lapok körfűrésszel vagy kézifűrésszel is megmunkálhatóak.

3.4. Járólap lerakása és csempe felrakása

Amennyiben elégedett a szárazon lerakott csempék végső megjelenésével, fogazott kenőlapáttal egyenletes ragasztóréteget kell felvinni a burkolólapok hátoldalára, majd bordázott felületet kell kialakítani. Következhet a lap elhelyezése és a gumikalapáccsal való kopogtatása, illetve helyrekalapálása. A pontos elrendezés érdekében fontos a távtartók, illetve a fugakeresztek használata is, amelyek 2-10 mm vastagok lehetnek. Amennyiben minden kész a burkolás után a ragasztó legalább 12 órán át kell, hogy száradjon.  

3.5. Fugázás

A burkolás utolsó lépése a fugázás. A fuga általában por állagú és a gyártó utasításai szerint kell bekeverni, valamint vízzel hígítani. Gumi vagy szilikon spatulával töltse ki a hézagokat, a kiválasztott fuga masszával. Közben többször törölje át a csempe felületét még mielőtt a fugázóhabarcs száradni kezd. A legegyszerűbb, ha egy szivacsot megnedvesít, és többször tiszta vízbe áztatja. Amennyiben a burkolólap továbbra is foltos, használjon speciális cementeltávolítót vagy ecetet. A sarok-, dilatációs- és fuga hézagokat nem habarccsal, hanem speciális rugalmas szilikonnal kell tömíteni. A szilikon felhordása előtt ezeket az illesztéseket ragasztószalaggal kell levédeni.