1. Kőpadló - Mit, kell róla tudni?

1.1. Természetes kő felhasználása az építőiparban

Az utóbbi években a természetes kő népszerűsége nőtt, de egyre népszerűbbek a természetes kőpadlós belső terek is. A természetes kő fal- és padlóburkolatokhoz ma már, nyugodtan mondhatjuk, igazi trend a belsőépítészetben. A fa mellett a természetes kő minden bizonnyal a legősibb építőanyag. Mivel a természetben szinte minden földrajzi területen elérhető, fontos építőelem státuszát a mai napig megőrizte. A természetes kő hosszú élettartama nagy sűrűségének és szilárdságának köszönhető, valamint a kőépületek több száz évvel az építés utáni használhatóságának, és minden bizonnyal a kőpadlóburkolatok kiváló tartósságának is. A természetes kővel díszített épületek értékesebbnek, fényűzőnek és az építési színvonalat magasabb szintre emelőknek számítanak.

1.2. Kő használata a történelem során

Régen a kő alapvető építőanyagnak számított, amelyet széles körben alkalmaztak mind utak burkolására (erre jó példa a római utak), mind belső felületek burkolására. Abban az időben azonban a különbség a bizonyos kőfajták értékében, jelölésében, illetve megmunkálási módjában volt. A gazdagok a legdrágább és legértékesebb típusokkal borították be otthonaikat, amelyeket kiváló mesteremberek dolgoztak ki, majd a kézművesség rendkívüli példáinak számító módon és formában helyezték el. A fontos állami épületek, paloták és természetesen templomok padlóját és falait a legjobb és legszebben megmunkált kövekkel borították, általában valamilyen geometriai séma vagy mozaik formájában. A barokk korban szinte nélkülözhetetlenné vált a kő használata, a mennyezet kivételével abszolút minden felületet bevontak vele. Ezért még ma is nagyon kifinomult, rendkívül elegáns és minden bizonnyal nagyon fényűző dizájnnak számít a kő használata a külső és belső dekoráció utolsó szakaszában.

1.3. Mely felületeket érdemes kővel burkolni?

Az elmúlt évtizedekben újra divatba jönnek a minimalista irányzatok, ami leginkább a „kevesebb több” szabály igen gyakori használatán mutatkozik meg. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden értelemben kerülni kell a felhalmozódást és a túlzsúfoltságot, mert csak így kerülhetnek előtérbe bizonyos értékesnek ítélt elemek. Ezért, ha kőről van szó, csak bizonyos felületeket vagy azok részeit javasolt bevonni vele. Ezek a felületek többnyire padlók, de ritkábban falak. A követ leggyakrabban padlófelületekhez használják, ritkábban függőleges, azaz falfelületekhez. Kővel a fürdőszobák falait szokták burkolni, de a kőpadlók minden helyiségben megtalálhatók, függetlenül azok rendeltetésétől, bár a konyhákban, fürdőszobákban és folyosókon gyakoribbak.

1.4. Kővel való burkolás előnyei

A kőrakásnak számos előnye van. A kőfelület tartóssága, legyen szó padlóról vagy falról természetesen a leghosszabb. A természetes kő kivételes szilárdságának köszönhetően a padlófelület ellenálló az ütésekkel, karcolásokkal és egyéb mechanikai sérülésekkel szemben. Másrészt, éppen ennek a tartósságnak köszönhetően a kőpadlók könnyen karbantarthatók; a kiömlött anyagokból származó foltok nem hatolnak be a felületbe, és a többi szennyeződéshez hasonlóan egy nedves ruhával letörölhetők. A kővel való burkolás minden otthon értékét növeli, hiszen a stílus és az esztétika szempontjából atipikus és szokatlan befektetésnek számít.

1.5. Kőburkolat hátrányai

A természetes kővel való burkolás fő hátránya minden bizonnyal az ár. Maga az anyag, a természetes kő, az egyik legdrágább anyag a piacon, és a munkadíj is magasabb. Mivel ez egy nagyon nehéz és időigényes folyamat, amely képzett és tapasztalt mesterembereket igényel, ezért nem javasoljuk, hogy saját maga kezdjen hozzá. A kőburkolat hátránya, hogy érzékeny bizonyos vegyi anyagokra, és ha nincs megfelelő módon impregnálva és védve, hiábavaló lehet minden erőfeszítés és költség.

2. Kőzet fajták és felhasználásuk

A kőzetfajták három alapvető csoportra oszthatók, nevezetesen magmás, metamorf és üledékes kőzetekre. Az a kőzetcsoport, amelyhez egy adott kő tartozik, meghatározza keménységét, megjelenését, mechanikai és kémiai sérülésekkel szembeni ellenállását, és következésképpen felhasználhatóságát. Vásárlás előtt nagyon fontos, hogy tájékozódjon a kívánt kőfajta tulajdonságairól.

2.1. Magmás kőzetek

A magmás falakat gyakran eruptívnak is nevezik, mert a tömegszemcsék, vagyis a Föld távoli múltjában a vulkánok által kidobott magmás olvadékok lehűtése során jöttek létre. Ezek a falak az olvadt kőzet magmájából való kristályosodás vagy megszilárdulás folyamatával jöttek létre. Éppen ezért nagyon elterjedtek a magmás falak, nálunk viszont igen elterjedt a gránit és a porfír. Ásványi összetétele és szemcsés szerkezete miatt a gránitot használják leggyakrabban, de műszaki jellemzői is kiválóak. Keménysége és sokféle harca, textúrája, szerkezete és tartóssága miatt minden belső és külső felületre alkalmas, különösen a nagy mechanikai terhelésű, valamint az időjárási és hőmérsékleti ingadozásoknak kitett felületekre. Ami a homlokzati kőfajtákat illeti, erre a célra a leggyakrabban a törött természetes kő alkalmas, amely legfeljebb 2 cm vastag. A homlokzatépítéshez a zúzott kő mellett vágott kő, rudak, vágott födémek és egyéb fajták is használhatók.

2.2. Üledékes kőzetek

A kőzetek második csoportját az üledékes eredetű kőzetek alkotják. Ezek a finom anyagok lerakódásával és fokozatos sziklatömbbé alakulásával jöttek létre. Ebbe a csoportba tartozik a lösz, homok, homokkő, márga, agyag, bauxit stb. -, más része szerves maradványokból alakul ki – szén, szénhidrogének, mészvázas élőlények milliárdjaiból összepréselődött mészkő -, s vannak bepárlódással (sókőzetek) vagy más szerves és vegyi úton keletkezett kőzetek is (dolomit, kovakőzetek stb.). Országunk területére az üledékes kőzetek a legjellemzőbbek és a felsoroltak közül mindegyik megtalálható.

2.3. Metamorf avagy átalakult kőzetek

A harmadik csoportba a metamorf eredetű kőzetek tartoznak. Az üledékes és vulkáni kőzetek, amelyek nagyon nagy nyomás alatt és rendkívül magas hőmérsékleten történő átalakulással keletkeznek. Az üledékes kőzeteknél keményebbnek, de a magmás kőzeteknél kevésbé kemények. A legismertebb vulkáni kőzetek a márvány, a pala és a kvarcit. Magyarországon a palát támfalak, alfalak, szerkezeti oszlopok és padlófelületek burkolására használják. A márvány az egyik legszélesebb körben használt anyag, és számos különböző típusa létezik, amelyeket származási helyükről neveztek el. Vonzó és fényűző megjelenése miatt elsősorban belső terekben használják padló- és falburkolatként.

3. Kőfektetés folyamata

3.1. Fektetés megfelelő ideje

A külső felületeket nyáron ajánlott burkolni, ugyanis ekkor a legnagyobb a tágulás, de belső terekben télen is lehet kőburkolatot beépíteni, amennyiben a helyiség fűtött, és a hőmérséklet soha nem csökken 5 fok alá.

3.2. Aljzat előkészítése

A kő lerakása előtt, elő kell készíteni az aljzatot, amelyre a kőburkolat kerül. Ha a követ külső felületekre kell fektetni, akkor ásásra is szükség lesz, ahol fontos a mélység, amely nem haladhatja meg a 20 cm-t. Kültéri fektetés esetén az aljzatot is szilárdítani kell és az esővíz elvezetés érdekében enyhe lejtéssel kell kialakítani (2%). Figyelembe kell venni a megfelelő számú vízelvezető nyílást is, amelyek közé tartoznak a folyókák, lefolyók, víznyelőcsatornák és hasonlók.

Ha a követ beltérben, erkélyen vagy teraszon fektetik le, az esztrichet, amelyre a lapok kerülnek, teljesen ki kell egyenlíteni. Amennyiben a burkolólapokat olyan területeken kell lerakni, ahol gondoskodni kell a vízelvezetésről, pl. fürdőszobákban, akkor az aljzatot megfelelő lejtéssel (2%) kell előkészíteni, hogy a víz a lefolyóba tudjon folyni.

3.3. Burkolási terv

A felület kiegyenlítése és előkészítése után következik a kőlapok lerakása. A kő tisztasága és szárazsága elengedhetetlen a fektetéshez. Fektetés előtt, ki kell számolni és fel kell vázolni, hogy hol kezdjük el a fektetést, hogy a kőburkolat a lehető legszebb legyen. Ennek során figyelembe kell venni a fektetési mintát befolyásoló "padlóakadályokat", pl. lefolyókat, víznyelőket, lépcsőket stb.

3.4. Ragasztó rendszer

A kővell való burkoláshoz ragasztást alkalmaznak, vagyis az ún. vastag rétegű ragasztó. A ragasztó kiválasztása a kőburkolat típusától, az aljzat állapotától és a felület rendeltetésétől függ (hogy a burkolat érintkezik-e vízzel vagy sem). Kiemelt jelentőségű, hogy a ragasztóanyag 100%-os tapadást biztosítson a felület és a ragasztó között, amit speciális adalékanyaggal (lágyítószerrel) megnövelt plaszticitású ragasztók tesznek lehetővé. A száz százalékos érintkezési felület azt jelenti, hogy nincs olyan rés illetve hely ragasztó nélkül, ahová a víz behatolhatna. Itt vannak a ragasztó legfontosabb rugalmas tulajdonságai. A bevonat tágulási rugalmassági modulusa eltér az aljzat tágulási modulusától, ami azt jelenti, hogy a hőmérséklet változásakor (padló/fal fűtés és hűtés) az aljzat és a bevonat eltérően összehúzódik és tágul, ami a kőbevonat elmozdulásához és megrepedéséhez vezet. A rugalmasságot, azaz a deformálhatóságot elősegítő komponenseket tartalmazó ragasztó képes kompenzálni ezt a megkerülő felületet.

3.5. Kőlapok fugázása

A fugázás a kőburkolat beépítésének utolsó lépése. Természetes kő fugázásához megfelelő rugalmas és vízálló keveréket kell választani. Maga a munka előtt minden hézagot alaposan meg kell tisztítani és meg kell szárítani, de a mélységüket is ellenőrizni kell. A fugázócsomagoláson mindig megtalálható a használati utasítás, valamint itt vannak a fugázópor és a víz keverési arányára vonatkozó utasítások is. A jelzett arányban való keverés után várjon néhány percet. Ezután elkezdheti a fugázást. Csakúgy, mint a kerámia burkolásnál, itt is műanyag távtartókat használnak, hogy a hézagok minél egyenletesebbek legyenek. Fontos, hogy minden hézagot teljesen kitöltsenek a helyszínen.

3.6. Fuga színének kiválasztása

A fugázóhabarcs színének kiválasztásakor célszerű, ha az a lehető legjobban hasonlít a kő színéhez, kivéve, ha a fugázóhabarcs és a kő közötti kontrasztot szeretné hangsúlyozni. Felhívjuk figyelmét, hogy a fugázóhabarcs a levegőn szárad, ezért a végleges, valósághű színre még egy kicsit várni kell. Tehát a fugázóhabarcs színét nem szabad kiválasztani, amíg az meg nem száradt!

A tisztítást csak akkor lehet elkezdeni, amikor a fuga már teljesen megszáradt ahhoz, hogy a fuga ne sérüljön.

3.7. Lapok formája és felülete

A természetes kő természetes formában is kapható (pl. palakő fal- és padlóburkoláshoz), de gyakorlati okokból általában vágott és a rendeltetésnek megfelelően kezelt - durva csúszásmentes felület, csiszolt, égetett, domborított, érdes és barázdált felület - formában kaphatók.

3.8. Kőlapok méretei

A burkolólapok méretei a kőzet típusától függően változnak. Általában 20-60 centiméter szélesek vagy hosszúak, de lehetnek nagyobbak is. A burkolat méreteit ajánlott úgy megválasztani, hogy egy vagy két burkolómester könnyen felemelhesse.

4. Kőanyagok lerakási technikái

Általánosságban elmondható, hogy három kőbeépítési technika létezik.

4.1. "Floating " technika

Az első az ún. lebegő elhelyezés, az angol „floating” elnevezés után. Ez egy olyan eljárás, amelynek során egy vékony ragasztóréteget egy simítóval egy kiegyenlített aljzatra visznek fel, majd a következő réteget azonnal erre a még meg nem száradt rétegre viszik fel egy rovátkolt simítóval. A kőlapot ezután lerakják, a padlóhoz nyomják, és fa- vagy gumikalapáccsal a helyére rögzítik.

4.2. Back-buttering módszer

Ennél az eljárásnál az előzővel ellentétben a ragasztót közvetlenül a burkolókőre hordják fel, a hátoldalon pedig tulajdonképpen azonnal a lerakódásra rögzítik. Ez a technika különösen hasznos egyenetlen vastagságú kőlapok burkolásánál.

4.3. Kombinált technika

A harmadik kőburkolási módszer az úgynevezett kombinált technika. Ennél a technikánál a ragasztót ugyanúgy kell felvinni, mint a fent leírt két eljárásnál - a burkolatra és az aljzatra -, majd a lapokat fa- vagy gumikalapáccsal ütögetve rögzíteni kell. Ezt az eljárást leggyakrabban külső felületeken történő kőburkolásra használják.

5. Kővel való burkolás házilag

A kővel való burkolás igényes feladatnak számít, amelyet a legjobb, ha sok éves szenvedéllyel és tapasztalattal rendelkező szakemberekre bíznak. A kőlerakási folyamat több lépésből áll, amelyek nagy odafigyelést, valamint az aljzat és a munka minőségének gyakori ellenőrzését igénylik. Speciális gépek és szerszámok is szükségesek, mint például a vágásához szükséges gyémánt pengék, amelyek nincsenek minden ember garázsában, de egyszeri használatra a magas ár miatt nem éri meg megvásárlolni őket. A mesterek ezt sokkal gyorsabban, szakszerűbben és jobb minőségben végzik el. Emellett a kivitelezett munkáért garanciát is vállalnak. Mindenesetre nem javasoljuk, hogy egyedül kezdjen bele egy ilyen munkába.

6. Kőlapok lerakásának ára

A kőbeépítés ára leginkább a helyszín ill. az alapfelülettől függ és persze a hidegburkoló szaktudásától és tapasztalatától, mivel az árak vállalkozótól-vállalkozóig jelentősen eltérnek. Az előzetesen elkészített alapfelületre történő kő lerakásának költsége 3600-4800 Ft/m2, vagy ha az alapot kell befejezni, akkor 8000 Ft/m2 körülire nő. Ez az ár természetesen nem tartalmazza az anyagköltségeket, amelyek a természetes kőnél masagabbak és jelentősen függnek a kő típusától és méretétől, valamint a szállítótól.