1. Passzívház - Mit érdemes tudni?

1.1. A passzívház története

A passzívház-koncepció 1991-re nyúlik vissza, amikor először alkalmazták Darmstadtban. Dr. Wolfgang Feist találmányának köszönhetően. A rendkívül energiatakarékos házak ötlete aztán gyorsan népszerűvé vált, és 1998-ban építési szabvány lett. Ezt megelőzően kísérleti jelleggel több száz otthont építettek, amelyeket több éven keresztül figyelemmel kísértek és elemeztek, hogy a gyakorlatban is megerősíthessék, hogy az elképzelés a valóságban is működik, és elfogadható költséggel megvalósítható. A passzívházak első lakói nagyon kellemesnek és pozitívnak ítélték meg az ilyen házakban való tartózkodásukat. A passzívház volt az első, amely gyorsan elterjedt Európában.

1.2. Melyik ház a passzívház?

A legtöbb ember ismeri a passzívház szót, de kevesebben tudják megmagyarázni, mit is jelent pontosan. A passzívház azért kapta ezt a nevet, mert a napenergia és más megújuló energiaforrások elveit felhasználva épül, így a hőveszteség minimális, és gyakorlatilag nincs szükség további hűtésre és fűtésre. A passzívházak tehát optimális energiahatékonyságú épületek, amelyek építési költségei kissé magasabbak, de az éves fűtési és hűtési költségek akár tízszeresére csökkenésével gyorsan megtérülnek. Ennek a kompakt kialakításnak is köszönhető, amely elvileg nem térfogat megosztású, mivel több külső fal nagyobb felületet jelent, amelyen keresztül a hővesztés történik. Emellett a szén-dioxid-kibocsátás a lehető legkisebb, mivel a passzívház-fűtés nem használ fosszilis energiát. Összefoglalva, ez egy olyan ökológiai épület, amely természetes anyagokat és megújuló energiaforrásokat használ, ami nemcsak az épület üzemeltetési költségeit csökkenti, hanem a környezetbarát is.

1.3. Passzívház előnyei

Nagy előnye a természettel és a természetes anyagokkal harmóniában lévő, magas színvonalú lakókomfort. A passzívházak építésével hozzájárul a környezet megóvásához és a globális felmelegedés csökkentéséhez. A passzívház további előnye, hogy a lakókomfort fenntartása nyáron és télen is nagyon alacsony költséggel jár. A passzívházak ugyanúgy néznek ki, mint bármely más ház, így az építészeti megoldások lehetősége végtelen, csak arra kell ügyelni, hogy a ház minden szerkezeti és egyéb eleme megfeleljen a passzívház szabványoknak, és a térfogata a lehető legkisebb legyen.

1.4. Passzívház hátrányai  

A passzívházaknak gyakorlatilag nincs hátrányuk, kivéve a kezdeti beruházást, amely az épület rendkívül alacsony üzemeltetési költségei miatt nagyon gyorsan megtérül. Lehetőség van állami támogatás igénylésére is, mivel a kormány ösztönzi a környezetbarát passzívházak építését. A hátránya az lehet, hogy egy passzívháznak nem lehet erkélye, kocsibeállója, bővítménye, pincéje és garázsa. Mindezek az elemek jelentős hőveszteségek forrását jelentik, ami lehetetlenné teszi, hogy a ház fűtésére az előírt évi 15 kWh/m² alatti éves energiafogyasztást biztosítható legyen.  

1.5. Alacsony energiaigényű házak és passzívházak

Ezek a kategóriák közötti különbség a két definícióra vonatkozó szigorú előírásokból adódik, amelyek szerint a passzívház fajlagos fűtési energiaigénye nem haladhatja meg a 14,5 kWh/m²-t, az alacsony energiaigényű házaké pedig a 15,5 kWh/m²-t. Ez a minimális különbség meglehetősen bizarr és a maga nemében problematikus, mivel a gyakorlatban 1 kWh/m² különbség észrevehetetlen és minimális. A passzívház és az alacsony energiafogyasztású ház fűtési szükségletei közötti minimális különbség még a megengedett számítási tűréshatárral is megegyezik, így még kevesebb értelme van. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nem számít, hogy milyen házról van szó, vagy hogy egyáltalán passzív-e. Mindkét háznak kompakt módon kell épülnie, kizárólag megújuló energiaforrásokat kell használnia, megfelelően kell elhelyezkednie a telken stb. Tehát a szabványok itt kissé félrevezetőek, de a különbség minimális. Különbségek vannak például a részletezésben, a hőszigetelés vastagságában és típusában stb.

2. Passzívházakra vonatkozó szabvány

A passzívházak építésére szigorú követelmények és jól meghatározott szabványok vonatkoznak. Csak akkor lehet passzívnak minősíteni egy házat, ha minden követelménynek megfelel. A szabvány pontjai a következők:
- Az éves fűtési hőfogyasztás nem haladhatja meg a 15 kWh/m2 értéket.
- Az épülethatároló szerkezet U-értéke 0,15 W/m2K-nál alacsonyabb hőátbocsátási tényezőjvel kell, hogy rendelkezzen. A gyakorlatban a 0,10 W/m2K alatti hőátbocsátási tényezőt használják, mivel így könnyebb biztosítani, hogy
- a ház hőhídmentes kivételű (ψ ≤ 0,01 W/mK);
- kiváló légzáróság, amelyet nyomáspróbával ellenőriznek (DIN EN 13829), 50 Pa nyomáskülönbségnél az n50 érték nem lehet nagyobb, mint 0,6 h -1; 
- az ablakok összesített Uw értéke nem haladhatja meg a 0,8 W/(m2 K) vagy annál kisebb üvegezés (DIN 67507 szerinti g ≥ 50 % esetén) a téli nettó hőnyereség biztosítása érdekében;
- az ablakkeretek Uf-értéke max. 0,8 W/(m 2 K) lehet (DIN EN 10077);
- a használati melegvíz előállítása és elosztása a lehetős legkisebb hőveszteségű;
- hatékony háztartási villamosenergia-felhasználása (A és A+ készülékek);
- alacsony energiaigényű hővisszanyerő szellőztetése;
- évi 120 kWh/(m2a) alatti primerenergia-fogyasztása;
- évi villamosenergia-fogyasztás kevesebb mint 18 kWh/(m2a) lehet.

3. Passzívház tervezése

Ha passzívházat szeretne, nem elég csak az egyes komponenseket felsorolni. Az előírásoknak való megfelelőséghez átfogó építészeti tervvel, valamint olyan kiviteli tervvel kell rendelkezni, amely minden elemet értelmesen és céltudatosan köt össze – az is számít, hogy milyenek a részletek, milyen a homlokzat stb. Mivel a passzívházak specifikus szabványoknak kell, hogy megfeleljenek, a szakértők tudása, tapasztalata és készségei nélkül szinte lehetetlen egységes és harmonikus, praktikus és gazdaságos, fenntartható és tartós egészet létrehozni.

3.1. Passzív és aktív megközelítések  

A tervezés passzív és aktív megközelítéseket foglal magában. A passzívak közé tartozik a környezet természeti adottságainak kihasználása, pl. a domborzat, az árnyékolás és a megfelelő építészeti projekt, az épület alakjának tömörsége, a homlokzati rétegek optimális vastagsága, speciális hőszigetelés, minimális hővezető képességű ablakok és ajtók beépítése, és minden egyéb, nem kevésbé fontos elem.

3.2. Tájolás

A ház helyes tájolása a napenergia hatékony kihasználását biztosítja, ami különösen télen hasznos. Az ablakok mellett a homlokzat tájolása, a terület évszakainak ismerete és a nap mozgása is fontos. Íratlan szabály, hogy az északi homlokzaton kis ablakok, a déli homlokzaton pedig nagyobb ablakok kell, hogy legyenek. Ezt követi a keleti és a nyugati homlokzat, ahol az előbbi reggel, az utóbbi pedig este kapja a napfényt. A homlokzatok benapozottsága közötti különbségek is nyilvánvalóak az évszakok során, mivel a déli homlokzat nem mindig a legjobban benapozott. Ez csak télen igaz, míg nyáron a keleti és a nyugati homlokzat jobban megvilágított. Mindez nagy hatással van az alaprajzra, amelynek ki kell használnia és figyelembe kell vennie a fentieket. Ez a telekválasztásra is hatással van, mivel az egyes telkek kedvezőtlen tájolása miatt előfordulhat, hogy a ház egyáltalán nem megfelelő tájolású, és következésképpen nem is épül meg. A legfontosabb, hogy a lakóterek és a nagy ablakok a lehető legdélebbre legyenek tájolva, mivel a napsugárzás télen akár 40%-kal is hozzájárulhat az épület fűtéséhez.

3.3. Akadályok a telken

A megfelelő tájolás mellett nagyon fontos, hogy a déli homlokzat előtt egyáltalán ne legyenek olyan építészeti vagy természeti akadályok, amelyek megakadályoznák, hogy a napsugarak elérjék az ablakokat. Ezért nem kívánatosak a közvetlenül a homlokzat előtt álló nagy és sűrű örökzöld fák és bokrok, bővítések vagy előtetők stb. Ha már a ház közvetlen közelébe szeretne fákat ültetni, a lombhullató fák jó kompromisszumot jelentenek, mivel télen elveszítik leveleiket, és így nem takarják el a napsugarakat.

3.4. Napenergia tárolás

A későbbi felhasználáshoz a hőt tárolni kell. Ez különösen fontos a napelemek miatt, mivel több egymást követő nap, napfény nélkül azt jelenti, hogy nem lehet energiához jutni. Ha több napon át süt a nap, akkor az energiát tárolni lehet, és ez még a borús és esős napokon is rendelkezésre áll, amelyekből különösen télen van sok. A napközben felhalmozott energiát szilárd anyagok tárolják, és szükség esetén be lehet vinni a házba. Erre alkalmas anyagok az agyag, a beton vagy a tégla, de a legjobb a víz, mivel messze a legnagyobb fajhővel rendelkezik.

3.5. A passzívház kompakt térfogattal rendelkezik  

Minden épületből a legtöbb hő a homlokzaton, azaz a külső burkolaton keresztül veszik el. Ezeket a veszteségeket átviteli veszteségeknek nevezzük. Minél nagyobb a külső burkolat területe, annál nagyobbak az átviteli veszteségek. Ezért a passzívházak tervezésének aranyszabálya az egyszerű és kompakt térfogat, amely leggyakrabban egy doboz vagy egy négyzet. Ez a forma lehetővé teszi a legkisebb külső burkolatfelületet a lehető legnagyobb épülettérfogat mellett. A terület/térfogat arány technikai kifejezése az úgynevezett formafaktor. Van amikor a passzív szabványnak való megfelelőség elérése egy épülettömeg tagolásával is lehetséges, de ez sokkal magasabb, irracionális építési költségekkel jár.

3.6. Hőszigetelés

Az épület hőszigetelése a ház belseje és környezete közötti választóvonal, amelyet az épület külső és belső valójában fűtetlen falai képezik, de ide tartoznak a padlók, tetők, bejárati ajtók és ablakok. A passzívház-szabvány szerint a hőszigetelésnek valóban magas hőszigetelési teljesítménnyel kell rendelkeznie: az épületelemeknek 0,15 W/(m2 K) alatti U értékkel kell rendelkezniük, de a gyakorlatban a hőátbocsátási tényező gyakran még ennél is alacsonyabb azaz 0,1 W/(m2 K) alatti U érték. A hőszigetelés vastagságát a homlokzat összetétele határozza meg, és általában 25 és 40 cm között mozog. Elvileg minden ismert szerves és szervetlen anyag alkalmas hőszigetelésre, de a szükséges szigetelőréteg vastagsága a kiválasztott anyagtól függ.

3.7. Üvegfelületek és ajtók

A megfelelően elhelyezett ablakok télen nagy napenergia-nyereséget biztosítanak, ezért először is helyesen kell tájolni őket (a nagy ablakokkal rendelkező lakótereknek délre kell nézniük). A passzívházak számára léteznek fokozott hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező ablakok, azaz háromrétegű üvegezés (Ug 0,5 W/m2K - max. 0,7 W/m2K), amely számos előnnyel jár. Télen több energiát engednek be, mint amennyit kiengednek, és az üveg magas felületi hőmérséklete megakadályozza a páralecsapódást is. A passzívház-szabványok betartását biztosítja továbbá az üvegezés belső oldalán található alacsony emissziós képességű bevonat, amely csökkenti a hő átadását a belső térből a külső térbe. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a passzívházaknak szabvány szerint a teljes napsugárzásnak a helyiségbe való magas áteresztőképességgel kell rendelkezniük (g ≥ 50% a DIN 67507 szabvány szerint). A gyakorlatban gyakran ugyanazokat az ablakokat használják egy házon, de eltérő g értékkel persze attól függően, hogy melyik oldalon helyezkednek el az ablakok. 
Nyáron gondoskodni kell arról, hogy a ház belseje ne melegedjen túl, ami azt jelenti, hogy a külső oldalon lévő üvegfelületek fölé redőnyöket vagy más árnyékolókat kell felszerelni.

3.8. Légzárás hőhidak nélkül

Mind a passzívházaknak, mind az alacsony energiafelhasználású házaknak légmentes és folyamatos hőszigetelő burkolattal kell rendelkezniük. Nem elegendő az egyes épületelemek megfelelő hőátbocsátási tényezője. A hőveszteségek csak a megfelelően kivitelezett homlokzat és a hőhidak nélküli illesztések által minimalizálható. A hőhidak az épület burkolatán olyan helyeken jelentkeznek, ahol a hő gyorsabban jut ki a külső térbe, mint máshol. A hőveszteség azonban szinte elkerülhetetlen az úgynevezett homlokzati töréseknél, például ajtóknál és ablakoknál. Szabály szerint az ablakok hőátbocsátása legfeljebb 0,85 W/m²K lehet, a hőhidak pedig nem lehetnek nagyobbak 0,01 W/mK-nál passzív, illetve 0,05 W/mK-nál alacsony energiaigényű épületeknél. A hőhidak elkerülése érdekében célszerű már a tervezési fázisban ellenőrizni, korrigálni a hővezető és a hőáteresztő képességet, majd később, a kivitelezés során rendszeresen tesztelni.

A légtömörség mérése "Blower door" teszttel lehetséges. Ez például a masszív épületeknél folyamatos, precíz, megszakítás nélküli belső vakolatrétegekkel és a beépítések gondos kivitelezésével érhető el. A fa szerkezeteknél ezért belül párazáró réteget helyeznek el, melynek hermetikus felület szerepe van. Az egyes elemek és anyagok illesztéseinek vízhatlanná tétele érdekében többnyire tömítő- és ragasztószalagokat alkalmaznak.

3.9. Passzívház szellőztetés

A passzívházakban kötelező az ellenőrzött szellőztetés, ami tulajdonképpen hővisszanyerős szellőztető berendezéssel lehetséges. Ez azt jelenti, hogy az elszívott levegő hője visszakerül a helyiségbe. A friss levegő a homlokzaton vagy a tetőn lévő rácson keresztül jut be, majd gondosan szigetelt csöveken keresztül jut a szellőzőberendezésbe vagy a rekuperátorba. Ezt a friss levegőt az épület belteréből kiszívott alhasznált levegő hője melegíti fel. A rekuperátorból a friss levegő a helyiségekbe jut (hálószoba és nappali, étkező, gardrób, gyerekszoba...). Az elhasználódott levegőt viszont egyszerre szívják be és távolítják el a "piszkos" helyiségekből (fürdőből, konyhából, wc-ből stb.). A passzívházaknak legalább 85%-os hőhatékonyságot igénylő szabványa van, a modern eszközök pedig a 90%-tól többre is képesek. A hővisszanyerő rendszernek köszönhetően a házban mindig friss a levegő. Elméletileg tehát nem szükséges az ablak kinyitása, ami különösen télen kívánatos, amikor a nyitott ablakokon keresztül sok hő távozna, illetve nyáron, amikor kívülről jutna be a hő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ablakok kinyitása nem megengedett vagy lehetetlen, mert a legtöbben jó időben szívesen szellőztetik ki azokat a tereket, ahol tartózkodnak vagy egyszerűen csak élvezik a nyitott ablakokat.

3.10. Fűtés

A passzívházakat úgy tervezik és építik, hogy a felfűtésükhöz minimális kiegészítő hő szükséges. Az adatok szerint erre valójában csak akkor van szükség, amikor a külső hőmérséklet fagypont alatt van, ami Magyarországon csak a tél három leghidegebb hónapjában esedékes. A házat télen is passzívan, napenergia-kiegészítőkkel fűtik. Sok passzívház rendelkezik napelemekkel vagy hőszivattyúkkal, amelyek megújuló energiaforrások által működnek.

A helyiségek fűtése mellett a vízkészletet is fel kell melegíteni. Ennek aránya a normál házakban 10-13% körül van, de a passzívházakban ez egészen más, mivel kétszer annyi energiára van szükség, mint amennyit a beltéri levegő felmelegítésére, azaz a ház fűtésére használunk. Az épületet csak télen fűtik, de meleg vízre mindig és egész évben szükség van. A passzívházakban a hőszivattyúkat napelemekkel vagy professzionális napenergia-vevővel kombinálva leggyakrabban a levegő (helyiségek) fűtésére használják, és a használati víz melegítéséhez szükséges energia 40-60%-át biztosítják.

3.11. Építési részletek

A részletek azok, amelyek valóban biztosítják, hogy a passzívház hőhídmentes legyen. Ezért a gondos tervezés és minden részlet minőségi kivitelezése nagyon fontos az épületburkolat energiahatékonyságának eléréséhez. Különösen fontosak az alapozás területén lévő fugák részletei, ahol leggyakrabban egy hőszigetelő rétegre (például nedvességálló, XPS) fektetik az alaplemezt. Szintén döntő fontosságúak az ablakok és ajtók beépítésének részletei. Még ha kiváló minőségű, alacsony hőátbocsátási tényezőjű nyílászárókat is választ, ez nem lesz elég, ha nem megfelelően építik be, vagy ha az illesztések részleteit nem gondolták át alaposan.

4. Passzívház ára

Egy passzívház építése során minden bizonnyal magasabb építési költségekkel kell szembesülni. Négyzetméterenként 60 ezer forint támogatást lehetett igényelni pl. a Széchenyi Terv Zöld pályázata által, amellyel a kormány ösztönzi és támogatja a passzívházak építését. A kissé magasabb kezdeti beruházás ellenére akár 10x alacsonyabb üzemeltetési költségekre lehet számítani, ami elsősorban a fűtés és hűtés rendkívüli optimalizálásának köszönhető. Figyelembe véve a passzívházak építéséhez igénybe vehető támogatásokat, elmondhatjuk, hogy egy m2 minőségi passzívház körülbelül 500 ezer forintba kerül.