1. Lapostető vízszigetelése - Mit kell tudni róla?

1.1. Miért fontos a lapostető vízszigetelése?

A vízszigetelés minden bizonnyal minden tető egyik legfontosabb szerkezeti eleme. Ahogy a neve is sugallja, a vízszigetelés megóvja az épületet a víz behatolásától és az ebből adódó károktól, amelyek nehezen javíthatók és igen költségesek lehetnek. A nyeregtetőkről sokkal egyszerűbb a víz elvezetése, részben, mivel elfolyik az esővíz, részben viszont azért, mert nincs hol megállnia a víznek, míg a lapostetőknél ez nem így van, ezért a vízszigetelés még fontosabb. Manapság különféle fajtájú és típusú tetőszigetelő anyag létezik, valamint többféle beépítési mód is. Azt, hogy melyik munkamodellt alkalmazzák és mivel fognak dolgozni, a szerkezet, vagyis maga a tető felépítése alapján határozzák meg.

1.2. Víz - minden ház ősellensége

Sokszor hallani, hogy a létesítmények legnagyobb ellensége a víz, és bár ez a kijelentés kissé túlzónak hangzik, valójában ez az igazság. A víz előbb-utóbb behatolhat az épület legmélyebb rétegeibe, egészen a szerkezetig, ahol valójában a legnagyobb, helyrehozhatatlan károkat okozza. Ha a szerkezet fából készült, akkor rohadni kezdhet, ha pedig vasbeton födémről van szó (mint a legtöbb lapostetőnél), akkor a belső acélmerevítés fokozatosan korrodálódhat. Mindez a tartóelemek lassú leromlásához vezet, legrosszabb esetben pedig a szerkezet egyes részei vagy az egész összeomolhat. Ismerjük a mondást: lassú víz, partot mos. Ugyanez vonatkozik az épületekre is.

1.3. Fontos a megfelelő vízelvezetés

A lapostető jól kivitelezett vízszigetelése sem elegendő önmagában, ha hiányzik a megfelelő vízelvezetés. Ez azt jelenti, hogy fontos úgy kialakítani, hogy a csapadékvíz egyenesen a vízelvezető rendszerbe follyon. Ebből kifolyólag egyetlen lapostető sem 100%-ban lapos, hanem az ereszcsatornákhoz viszonyitva legalább 2-3 fokos szögben készül. Ez persze szabad szemmel nem látható, de még egy ilyen kis lejtő is elég hatékony a víz elvezetésében. A vízelvezető rendszer függőleges lefolyócsövekből, ereszcsatornákból és tetőösszefolyókból, valamint esetenként kivezető kanálisokból és az átütési pontokon szükséges tömítőkből, amelyek minden vízszigetelő anyaghoz alkalmasak. 

2. Vízszigeteléséhez szükséges anyagok

2.1. A technológia fejlődésével változik az anyagok választéka is

Míg tíz éve még úgy gondolták, hogy a lapostetők vízszigetelését kizárólag bitumennel lehet elvégezni, habár nem volt kielégítő a minősége, addig ma már a technika fejlődésének köszönhetően számos új anyag áll rendelkezésünkre. A bitumen azonban még mindig rendkívül hatékony és népszerű, és ma már membráncsíkok, bevonatok és mázak formájában is előállítják. Akár egész épületek, utak és hidak szigetelésére is használható. A nyers bitumen mellett mesterséges, PVC, FPO, PIB vagy EPDM anyagokból készült membránok és fóliák is léteznek.

2.2. Bitumenes lemezek

Vízszigetelésre továbbra is az úgynevezett fekete szigetelés, vagyis a bitumenes lemezek a legelterjedtebbek. A bitumenes lemezekkel történő vízszigetelés különösen alkalmas nagyobb, kihasználatlan tetőfelületekre, ahol a vízszigetelést nem lehet kiegészítőleg letakarni és megvédeni, így teljesen ki van téve a napnak, és túlmelegedhet. Van azonban néhány nagyon fontos különbség - a valamikori és a jelenlegi bitumen lemezek tulajdonságaikat illetően szinte egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. A bitumen vízszigetelést most egy elasztomer réteggel dúsítják, amely nagyban hozzájárul az alacsony és magas hőmérséklettel és UV-sugárzással szembeni ellenállásához. Az építési vízszigetelés általában öntapadó lemezekből vagy az alapra hegesztett lemezekből áll. A bitumenlemezeket általában két rétegben rakják le, körülbelül tíz centiméteres távolsággal, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak a víz ellen.

Az új bitumenlemezek középen hordozóréteg van, amely tökéletes tömítést biztosít, így a zöldtetőn lévő növények gyökerei nem tudnak áthatolni a vízszigetelésen keresztül a hőszigetelésig és a konstrukcióig. Maguk a bitumenlemezek ma már meglehetősen egyszerűen felszerelhetők és nem károsak az egészségre, a lapostető vízszigetelése pedig hibátlan, elnyűhetetlen és a kettős rétegnek köszönhetően tartós.

A bitumenes membránok, azaz lemezek hordozórétegből állnak, amelyet mindkét oldalon bitumenes masszával vonnak be. Maga a hordozóréteg összetétele határozza meg az alkalmazás típusát, mivel ez biztosítja a lemez szükséges fizikai és mechanikai jellemzőit, míg a bitumenes massza minősége és vastagsága stabilitást ad, sőt, ellenállóvá teszi a hőmérséklet-változásokkal és a környezeti hatásokkal szemben, és ezáltal növekszik tartósságuk. Mivel minőségükben eltérőek, a tető típusától és a várható élettartamtól függően kell kiválasztani őket. A lapostetőnek a legjobb vízszigetelő képességet a poliészter alapú tekercsanyag biztosítja, mivel ezeknek a szigeteléseknek jobb a stabilitásuk, valamint az anyag zsugorodásával szembeni ellenállása is nagyobb.

2.3. Üvegszövetes bitumenes lemezek

Azok, a piacon kapható speciális, továbbfejlesztett bitumenes lemezek, amelyek a sima lemezekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, üvegszövet erősítéssel vannak ellátva. Az üvegszövet magszerűen középen helyezkedik el, és kiváló mechanikai tulajdonságokat, méretállóságot és nagy szakítószilárdságot kölcsönöz a vízszigetelő lemeznek, valamint ellenállóbbá teszi a magas hőmérsékletekkel és annak változásaival szemben. Ahogy a neve is sugallja, az üvegszálak az ilyen típusú textíliákban kiegészítő megerősítésként szolgálnak, így erősebbé és tartósabbá válik, mint a klasszikusok, és könnyen ellenáll a hosszanti és keresztirányú terheléseknek.

2.4. Szintetikus fóliák - PVC, EPDM, FPO

A lapostetők újfajta vízszigetelése, amely egyre népszerűbb a piacon, a szintetikus fólia. A szintetikus fóliák ferde és lapostetők esetén egyaránt hasznosak, új építésnél, felújításnál, helyreállításnál vagy hozzáépítésnél egyaránt használhatók. A szintetikus fóliák előnye, hogy minden felületre helyezhetők, tekercsben kaphatók, ami megkönnyíti a beépítést és a szállítást. Újépítésű épületekhez, valamint a meglévő vízszigetelés helyreállításához használják. Ezek a fóliák PVC, FPO (flexibilis poliolefin) és EVA / EBA alapú anyagokból készülnek. Mindegyik anyagnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, ezért a legjobb a döntést a szakemberekre bízni.

A szintetikus fóliák legnagyobb előnye a bitumenlemezekkel szemben a felhasznált anyag mennyisége. Ugyanarra a felületre ugyanis kétszer kevesebb fóliát használnak, mint a bitumenlemezt. További előny, hogy ezek a membránok rugalmasabbak, mint a bitumenlemezek, így könnyen alkalmazkodnak a legszokatlanabb tetőformákhoz is. Tűzállók és esztétikailag is szebb látványt nyújtanak, mivel a varratok úgy vannak hegesztve, összeillesztve, hogy szinte alig látszanak. Végül, de nem utolsósorban, a szintetikus fóliákat jó páraáteresztő képesség jellemzi.

Az EPDM membránokat elsősorban nagyobb létesítmények, például sport- és ipari, így lakóépületek vízszigetelésére fejlesztették ki, ritkábban családi házakéra. Az EPDM fólia speciális szerkezettel rendelkezik, amely kifejezetten zöldtetőhöz igazodik, és lehetővé teszi a napelemek egyszerűbb beépítését is. Ez a fólia borítja többek között az AIR France francia légitársaság hatalmas épületét. A PVC fóliákhoz hasonlóan az EPDM membrán is könnyen beépíthető, de még ellenállóbb a szélsőséges időjárási körülményekkel szemben. Élettartama alatt csak minimális karbantartást igényel.

2.5. Kenhető tetőszigetelés

A lapostető vízszigetelés kétkomponensű folyékony membrán formájában a legdrágább típus, amelyet általában csak egyes részek fedésére használnak. Ennek oka elsősorban az ár - nagyon drága, nincs értelme olyan helyeken használni, ahol nem feltétlenül szükséges. A tetőfelület nagy részére elegendő a bitumenlemez vagy a szintetikus fólia, de az illesztéseknél gyakoribb a PMMA alapú folyékony vízszigetelés igénye. A PMMA mozaikszó az akrilgyantából álló polimetil-metakrilát rövidítése. A folyékony vízszigetelés minden anyaggal kompatibilis és jól tapad minden aljzathoz, és „nedves-nedves” módszerrel kerül felhelyezésre az épületre.

3. Lapostető vízszigetelése - kivitelezés

3.1. Vízszigetelés és tetőfajták

Ha azt szeretné, hogy háza jól szolgálja és évekig kitartson, a megfelelő vízszigetelés lesz az egyik kulcsfontosságú dolog, amit el kell végeznie. A rosszul kivitelezett vízszigetelés annyi további problémát és költséget okozhat, hogy egyszerűen nem térül meg a beruházás. Ezért a legjobb, ha a munkálatokat a szakértőkre bízza. A vízszigetelés végrehajtásának módja a lapostető típusától függ - függetlenül attól, hogy fordított lapostetőről, klasszikus vagy kéthéjú tetőről és hasonlókról van szó. Mindenesetre, ez nem olyan dolog, ami miatt aggódnia kellene: a kivitelező tudja, hol és hogyan kell elvégeznie a munkálatokat.

3.2. A vízszigetelésnek nem szabad elmozdulnia

Lapostető típusától függetlenül a vízszigetelést mindig jól kell rögzíteni, akár mechanikusan, ragasztással vagy lehorgonyzással, akár kaviccsal rögzítve. Az, hogy a vízszigetelésre mi kerül beépítésre, elsősorban a tető rendeltetésétől függ - hogy járható-e vagy sem.

3.3. A klasszikus lapostető vízszigetelése

A klasszikus lapostető az a típus, amely először jelent meg az építőiparban, de még mindig nagy népszerűségnek örvend. Ennél a tetőnél párazáró fólia kerül a födémre vagy tetőszerkezetre, majd azt követi a hőszigetelés, amelyre a vízszigetelés kerül, majd végül különféle kiegészítő védőrétegek kerülnek beépítésre (pl. zöldtetőre növénygyökérvédelem stb.).

A párazáró minden tető kevésbé ismert, de nem kevésbé fontos eleme, hiszen feladata, hogy megakadályozza a pára behatolását az épületen belülről a vízszigetelés felé, hogy az ne csapódjon ki alatta. Ha a vízszigetelést bitumenes szalagokkal végezzük, akkor elvileg erősebb párazáróra van szükség, mint a szintetikus fóliából készült vízszigetelésnél, de ennek alkalmazása is javasolt. Még egy jól szigetelt lapostető sem láthatja el feladatát megfelelően, ha a párazáró burkolat nincs szabályszerűen beépítve! Ha a víz kívülről befelé történő bejutását megakadályozzuk, problémák adódhatnak az épületen belül, ha a helyiségből származó nedvesség átjut a vízszigetelésbe, ahol lecsapódik és vízzé alakul.

3.4. Fordított lapostető vízszigetelése

A következő típus - fordított lapostető - előnye, hogy a vízszigetelés jól védett a hő- és mechanikai terhelésekkel szemben. Ez a pozitív tulajdonsága ugyanis abból adódik, hogy a védő hőszigetelés alá kerül. Ilyen beépítés természetesen csak akkor lehetséges, ha maga a hőszigetelés nedvesség- és vízálló. A fordított lapostetőt XPS szigeteléssel kell hőszigetelni, amely a fent említett tulajdonságokkal rendelkezik.

A fordított lapostető rétegeit a következő sorrendben kell lehelyezni: mennyezeti panel, párazáró és párát visszatartó vízszigetelés, majd erre kerül a XPS hőszigetelés (extrudált polisztirol), a hőszigetelésre páraáteresztő membránt helyezik, amelyen a rétegek között megrekedt pára áthaladhat. A vízszigetelés feletti hőszigetelést megfelelően kell rögzíteni, leterhelni, hogy a szél ne emelje meg és ne kapja fel. Ha a lapostető nem járható, a végső védelemhez sódert, illetve esztrichet használnak, ha a tető járható.

3.5. Lapostető plusz+

A fordított lapostető építése akkor vált problematikussá, amikor törvényeket hoztak az alacsony energiafelhasználású és passzív házak építésére vonatkozó irányelvekről. Ennél a tetőnél a hőszigetelő réteg maximális korlátozott vastagsága jelentett problémát, ami általában 20 cm körüli a 40 cm helyett, ami a mai energiahatékonysági követelmények szerint szükséges lenne. Ezért manapság egyre gyakrabban használják az úgynevezett lapos „plusz” tetőt, amely egyesíti a klasszikus és a fordított típus előnyeit. Mindazokkal a rétegekkel rendelkezik, amelyek a klasszikus változatra jellemzőek, a kiegészítő, második hőszigetelő rétegen kívül, amely javítja a hőszigetelést és megakadályozza a vízszigetelés lehűlését.

Lapostető plusznál a következő sorrendben helyezik fel a rétegeket: mennyezeti panel vagy födém, amelyre a párazáró réteg kerül, majd EPS (hungarocell) hőszigetelés, kő vagy üveggyapot, majd vízszigetelés, és ezt követi a második réteg XPS hőszigetelés. Ez a második réteg az elsőtől eltérően víznek van kitéve, ezért XPS-ből (hungarocellből) kell készülnie, amely ellenáll neki. Ha a lapostető nem hasznosított, a végső védelemhez sódert használnak, illetve esztrichet, ha a tető hasznosított, tehát járható.

3.6. Kéthéjú lapostető és a vízszigetelés

A lapostető utolsó típusa is a legspecifikusabb. Ez a kéthéjú lapostető, ahol a vízszigetelő réteg a lapos „plusz” tetőnél meghatározott módon, az első és a második hőszigetelő réteg közé kerül. Ez a fajta tető nem igényel párazáró réteget, de emiatt a vízszigetelés feletti hőszigetelő rétegnek jóval vastagabbnak kell lennie, mint az alatta lévőnek.

4. Hibák a lapostető beépítése folyamán

A lapostetők vízszigetelése során az egyik leggyakoribb hiba minden bizonnyal a helytelenül elkészített illesztések vagy egyes részletek rossz kivitelezése. Ez a probléma különösen gyakori a különböző anyagok illesztéseinél, valamint az ácsmunkák és a tető, vagy padlás csatlakozásainál, a kémény áttörésénél és hasonlóknál. Az anyagok kiválasztása során is körültekintőnek kell lenni, mivel könnyű abba a hibába, hogy azokat vesszük meg, amelyek vagy gyenge minőségűek, illetve alkalmatlanok, esetleg olcsóbbnak tűnhetnek. Azonban mindig előre kell gondolkodni, és tudatában kell lenni annak, hogy ami az egyik pillanatban jobb megoldásnak tűnik, mert mondjuk olcsóbbnak vagy gyorsabbnak ígérkezik, a másikban olyan károkat jelenthet, amelyek később sokkal drágábban és nehezebben állíthatók helyre. Ne feledjük, hogy ami az építési beruházásokat illeti hosszú távon kell gondolkodni, amely munkálatokat több évtizedente egyszer kell elvégezni, és legalább ennyit kell kiszolgálnia. Az építkezési munkálatok ütemezésének rossz összehangolása is problémát jelenthet.

5. A lapostető vízszigetelésének kármentesítése

Ha rossz vagy nem megfelelő típusú lapostetőt választunk egy adott épülettípushoz, igen nagy fejfájást okozhat a jövőben. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez az egész épületet érinti, beleértve a vízszigetelést is. A lapostető jó és megfelelő típusának, valamint maguknak az anyagoknak a megválasztása természetesen a tervezőt terheli, akinek konzultálnia kell a munkákat végző vállalkozóval. A következő hibasor a szigetelés beépítésénél jelentkezhet, ami kizárólag a kivitelező szakértelmén és professzionalizmusán múlik. Ha magunk kívánjuk elvégezni a lapostető vízszigetelését, akkor még több problémára, hibára számíthatunk, ami a jövőben igen költséges lehet, ha épületkárosodás lépne fel. A hőhidak is sok gondot okozhatnak, amelyek a helytelen strukturálás következményei. A páralecsapódás általában olyan helyeken történik, ahol hőhidak jelennek meg, amely károsítja a szerkezetet és jelentős károkat okozhat.

A fent említettek mellett, amelyek általában sürgős javítást igényelnek, a tetőrétegek károsodása igen gyakori oka lehet a szivárgásnak vagy a nedvesség behatolásának az épületbe. Ha gyanítjuk, hogy a tetőréteg valamely részén megáll a víz, vagy ha az épület beázik, azonnal reagálni kell, és meg kell kezdeni a kármentesítést. A beázás lehet helyi – ilyenkor a megoldás viszonylag egyszerű és gyors. Ha azonban több helyen nagyobb a nedvesedés, vízvisszatartás, akkor a baj sokkal nagyobb, és nem lesz elég a részleges kármentesítés. Ezt követően a teljes vízszigetelést fel kell újítani, valamint nagy valószínűséggel a hőszigetelés egyes részeit vagy akár az egészet is.

A leglogikusabb és legpraktikusabb, ha a tető szigetelését az épület homlokzatának felújításakor végezzük el. Ha azonban ez a sérülések, elhasználódások miatt nem lehetséges, akkor sürgős intézkedés javasolt, mert egy jelentéktelen probléma is gyorsan komoly problémává fejlődhet, és minél tovább elodázzuk, annál drágább lesz.