1. Mit kell tudni a vízvezeték-szerelésről?

1.1. Először is egy jó tervre lesz szükség

Az építkezés vagy felújítás megkezdése előtt fontos a műszaki leírással és tételes költségvetéssel ellátott részletes kiviteli terv kidolgozása. A lakás vagy ház helyiségeinek alapvető elrendezése úgy kell, hogy történjen, hogy minden vizes helyiség ill. víz- vagy csatornavezetékkel rendelkező helyiség (konyha, mosókonyha, fürdőszoba, WC stb.) egymás mellett vagy egymás felett, egy strang mentén helyezkedjen el. Így csökken, a csövek száma és hossza, ez egyben kevesebb illesztést jelent. Az ilyen szerelésnek az olcsóbb kivitelezés mellett számos előnye van: a rövidebb csővezeték, kevesebb idom, megbízhatóbb rendszer, egyszerűbb karbantartás, javítás, csőcsere és átalakítás. Ezenkívül, ha minden vizesblokk egy strangra van csatlakoztatva, akkor a hang terjedése is csökken az épületen belül.

1.2. Zaj- és visszhang csillapítás

Annak érdekében, hogy a vízvezeték használat során minimálisra csökkentse és megakadályozza a zajszint terjedését, fontos, hogy:

1. a berendezések megfelelő méretűek és egyenes vonalúak legyenek a lehető legkevesebb idommal,
2. a csövek a falhoz legyenek rögzítve,
3. a rögzítőelemek és a csőbilincsek rugalmas anyagból készüljenek és hogy ne adják át a rezgéseket a falazatnak,
4. a csőszigetelés könnyű rugalmas anyagból készüljön, hogy az alakítás és a hajlítás egyszerűbb legyen

1.3. Lefolyók

A vízelvezető berendezések régebben ólomból készültek, és élettartamuk rövid volt (40-50 év). Az agresszív tisztítószerek tovább rövidítették a csövek élettartamát és ezeket felújításakor ki kellett vagy ki kell cserélni. A modern lefolyócsövek ma már többnyire műanyagból készülnek, ami sokkal tartósabb anyagnak bizonyult. A PVC-csövek esetében ügyelni kell a lejtésre, amely 3-5% között kell, hogy legyen, ami azt jelenti, hogy a csőnek méterenként 3-5 cm-es lejtéssel kell rendelkeznie. Az ettől kisebb vagy nagyobb lejtés nem megfelelő. Ugyanis a túl kicsi lejtés miatt a víz elfolyik az üledék pedig a csőben marad. Így idővel lerakódások keletkeznek, amelyek végül dugulást okozhatnak. A függőleges csövekben ritkábban van dugulás, mivel a gravitációs erő hatására minden lezuhan. A legjobb, ha 45 fokos könyök idommal csatlakozik a függőleges lefolyóhoz, mivel így az áramlás is jobb, mint a 90 fokos könyök esetében. Az ilyen szerelés megkönnyíti a későbbi tisztítást és zsírtalanítást is.

1.4. Csőbilincsek

Öntöttvasból vagy ólomból készült csövekkel régebbi házak, panelek és egyéb épületekben találkozhatunk. Az öntöttvas élettartama meghaladja a 150 évet, ezért az ilyen berendezéseket nem mindig cserélik. Ha azonban műanyag csövekkel társítják, akkor ezekhez az illesztésekhez speciális kötéseket és vízhatlan ragasztógyanta szalagot használnak.

Új építés esetén a szennyvízelvezető rendszerre javasolt egy T-idom és szellőző beépítése. A szellőzőnek köszönhetően a csövekben nem keletkezhet vákuum, amely kiszippanthatja a szifonban lévő vizet, ami után az üledék által csatornaszag terjedne a helyiségben. A szellőzőcső átmérője legalább 75 mm kell, hogy legyen. A régebbi házakban és épületekben a függőleges csatornához való csatlakozás magassága miatt a WC csésze helyváltoztatása korlátozott, mivel ez esetben is legalább 3%-os lejtés szükséges. Ez úgy oldható meg, hogy a WC-csészét a padló helyett a falra csatlakoztatják és így elegendő magasságot és megfelelő leejtést biztosítható.

2. Szakszerű telepítés

Az új építésű létesítményeknél a vízszerelést a kiviteli tervdokumentáció részletrajzai szerint, illetve az épületgépészeti elemek részeként telepítik. Régebbi épületek felújításakor nincs szükség ilyen dokumentációra, de fontos, hogy olyan tapasztalt vízvezeték-szerelőt alkalmazzon, aki tudja, hogyan kell megfelelő és hatékony víz- és szennyvízvezeték cserét és telepítést végezni. Miután felméri az adott helyzetet, részletes értékbecslést és ütemtervet készít.

3. Vízvezeték típusok

A második világháború után, 1990-ig a vízvezetékekhez ólom vagy horganyzott acélcsöveket használtak, amelyek élettartama körülbelül 50 év volt. Ma a beépített csövek többsége úgynevezett "aluplaszt" cső, amely három réteg alumíniumból és három réteg műanyagból készül. Ezek sokkal hosszabb élettartamúak, mint a horganyzott acélcsövek és a bennük átfolyó víz is tisztább, mivel nincs korrózió. Az alumínium-műanyag csövek előnye a könnyű szerelhetőség és a sokkal rövidebb szerelési idő. Az utóbbi években, különösen az igényesebb létesítményekben, egyre több rozsdamentes acélcsövet szerelnek be. Ezek kiváló minőségű csövek, amelyek számos célra (ivóvíz, fűtés, gáz, stb) felhasználhatók.

4. Vízvezetékszerelés

4.1. Előkészítés

A vízvezeték csöveket telepítése a teherhordó falak kialakítása és vakolás, valamint az aljzat, és a födém kivitelezése után kezdődik. Gépi vakolás esetén a csöveket közvetlenül a falazás utáni első vékony vakolatrétegbe helyezik el. A munka megkezdése előtt a végleges padlóburkolattól számított 100 cm-es magasságot meg kell jelölni. Javasoljuk, hogy a padlószerkezet legalább 15 cm vastag legyen, ugyanis ma már egyre több szerelvény kerül az aljzatba (padlófűtés, radiátoros fűtés, villanyvezetékek stb.), majd következik a lefolyócsatlakozások és szaniterszerelvények (WC, mosdókagyló, zuhanyzó, kád, mosogató, mosógép, mosogatógép stb.) pontos helyének megjelölése. Ez különösen fontos a beépíthető tartály, a falra szerelhető WC-csésze, bidé, vagy bizonyos mosdókagyló típusok telepítésekor.

4.2. Közmű bekötés

A háztartások általában a közműhálózatra vannak csatlakoztatva. A házi vízvezeték és a közműcsatlakozás között, egy bizonyos helyen vízmérőt helyeznek el. Az előírások szerint a vízmérő, a telken belül megfelelő fedéllel ellátott aknában vagy kivételes esetekben, közterületen esetleg faliszekrényben is telepíthető. A víz- és szennyvízcsövek a falba süllyesztve vagy az aljzatba fektetik. A szerelési munkák első szakaszában kerülnek telepítésre a csatorna-, valamint a hideg- és meleg-víz szállítására szolgáló vezetékek. A szerelés kétféleképpen történhet. Az első módszer az, hogy minden egyes lefolyócső külön van csatlakoztatva a csatornához. A másik megoldás pedig, hogy minden szerelvény egy közös elvezetőcsőhöz van csatlakoztatva, a túlfolyó pedig vissza van vezetve a lefolyóhoz. Ha többszintes épületről van szó, akkor a csövek úgy vannak bekötve, hogy minden emeleten külön vízóra és lefolyórendszer van kialakítva.

A falba és aljzatba süllyesztett csöveket flexibilis védő csövekbe kell fektetni. Így a csövek a burkolt padló bontása nélkül is cserélhetőek lesznek. Fontos, az is hogy a csatornahálózaton lévő idomok és a csatlakozódobozban lévő hajlatok hozzáférhetőek legyenek. A vízvezeték- és csatornacsövek egyidejűleg kerülnek beépítésre. A csatornarendszernek szellőzőnyílással is rendelkezni kell, amely kivezeti a szagokat a tetőre, majd a szabadba. A WC csészék, bidék és a beépített víztartályok is ebben a szakaszban kerülnek beépítésre. Amennyiben van rá lehetőség akkor ebben a szakaszban kell a homokszűrőket és a nyomáscsökkentőket is telepíteni. A nyomás csökkentésére, azaz kiegyenlítésére szolgáló eszköz valójában egy levegőztető, amely csökkenti a zajt. Miután az első munkafázisban minden elkészült, nyomáspróbával kontrollálják a vízvezetéket, majd ellenőrzik, hogy a lefolyócsövek nem-e szivárognak valahol.

4.3. Szerelvényezés

A vakolat felhordása, valamint az utolsó padló és falburkolat ragasztása/fektetése után a szerelvények beépítésé következik. Ide tartozik a szerelvények látható részeinek (csapok, zuhanyzó) és a szaniter elemeknek (WC, bidé, mosdókagyló, mosogató stb.) a beépítése, majd a mosogatógép és a mosógép csatlakoztatását.